Miután az imaginált képélmények sorában elérkeztünk a kritikus ponthoz (jelen esetben: legyőzhetetlen hegy, elérhetetlen forrás), mint más esetekben, most is tapasztaltam, hogy a kisgyerekből felszínre tör végre a Probléma, amit magától nevesít, meghangosít. Kissé viccesen hangzik talán, hogy úgymond "kifogom" a "nemkakilós" gyerekeket, de egy másik kis kliensemhez hasonlóan ennél a kisfiúnál is jócskán vannak problémák a kakilással... Ám ezeddig nála ez teljesen tabu-téma volt. Most viszont, hogy Pazarom jó szokásához híven az éppen megfelelő gyerekek alatt produkálja, amit produkálnia kell :-), szenzációs beszédtéma lett a dolog - úgyhogy ismét a Pazarra projektáltunk. Mitől zöld? Mik azok a magok? És azt a madarak megeszik??? :-) Na, jó, erről ennyit talán.
Ezután gyurmáztunk a ló hátán egy hegyet. Ez egyébként nagyszerű finommotorikus fejlesztő feladat is egyben: gondolják csak el, amint élénken lép a ló, a rajta ülő kis "mazsola" pedig egyik kezével sem kapaszkodik, csupán az egyensúlyérzékére hagyatkozhat, mivel mindkét kezével és minden ujjacskájával gyurma-hegyet ügyeskedik... Nem mondom, jól megalapozta a hegyet - masszív alapot kellett neki készíteni (számomra ez is nagyon informatív mozzanatnak tűnt: mielőtt nekimegyünk annak a nehéz feladatnak, szükséges a kellő alapozás...). Természetesen az első reakció az volt, hogy nem lehet felmenni rá, mivel olyan magas..., és egyébként is, egy vulkán van a tetején... Hát ő inkább leülne a hegy aljában és meg sem próbálkozik a felmászással. Ezért a legközelebbi alkalommal kis ujjbábok segítségével elmeséltem egy történetet, miszerint ezek az állatkák a hegy tövében élnek, és ők tudják ám azt az utat felfelé. Egy szép napon meglátogatja őket a rénszarvas, aki szeretne feljutni a csúcsra, mert azt hallotta, ott van egy friss vízű forrás, és azzal szeretné enyhíteni a szomját. Segítséget kért tehát az állatoktól. Na, és itt jött az áttörés: a kisfiú kiválasztotta az oroszlán-bábot, akinek a szerepébe képzelve magát elmagyarázta a rénszarvasnak a hegyre vezető utat. Kiderült, hogy vezet arra egy turistaút, ami ugyan nem meredek, de elég kanyargós, hosszú. Útközben találkozni fog a bagollyal, akinek világítanak a szemei és segíteni fogja(!!!) őt a sötétben. Amikor felér, már meg is találja a tavat, amiből ihat. Ha pedig letekint a hegyről, "bennünket" fog látni. (Utóbbi megjegyzését is nagyon szépnek találom. Ha megvan a siker, akkor is látja majd azokat, akiktől valaha elindult...)
Egy következő foglalkozáson a rénszarvas szerepét osztottam rá: mesélje csak el, milyen is volt az a hegyi út. Elmondása szerint nemcsak a bagoly, de még egy cica, egy rókakölyök és az ő apukája is segítettek neki: mondták, mikor kell előre, jobbra, balra fordulnia. Így felért a hegy tetejére, ivott a finom forrásvízből, ami gyógyvíz(!!!) volt egyébként, s bár fürödni nem lehetett benne, mert igen kicsi volt, inkább egy pocsolyához hasonlított a mérete, de azért hozott belőle kóstolót az oroszlánnak is.
A lépő ló hátán rajz is készült a képélményről. A rajzra már egy ló is került, méghozzá egy Pazar nevű ló, aki egészen közel jár a hegy csúcsához :-). A hegy tetején van egy védett virág (ahogy ő mondta: tulipán), egy kalitkában... Ezzel a motívummal kapcsolatban mindenki szabadjára engedheti a fantáziáját...
Azóta azt figyeltem meg, hogy egyrészt sokkal harmonikusabb lett a kapcsolatunk ezzel a kisgyerekkel (tehát a terapeuta-kliens kapcsolat), a foglalkozásokon igen együttműködő, motivált, készséges, odafigyelő. Másrészt a Pazarral való kapcsolatában is szembetűnő a változás. Megérkezéskor és elbúcsúzáskor is olyan látható szeretettel simogatja meg többször is a lovat... A mozgásfejlesztő gyakorlatokban pedig sokkal bátrabb, mint korábban: sohasem mert egyértelműen lehajolni a bokájáig, még azonos oldali kezével sem, most meg egy halászhálóval majdnem egészen a földig hajolt, és "horgászta" a golflabdákat, de még milyen ügyesen! Ezen kívül már lépő lovon is csinálja a voltizsgyakorlatokat, pl. a sarokülést és a fél malmot! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése