Bemutatkozás

Szokatlan gondban vagyok, ami a bemutatkozást illeti: melyikünk is valójában a terapeuta?

Mert én azt gondolom, hogy az igazi terapeuta Pazar, a lovam, én pedig valójában csak a segítője vagyok... Illendő hát kedves "kis" kollégámmal együtt bemutatkoznom.

Pazar (törzskönyvi nevén: Széplak Széltoló)  '97-es születésű, sárga színű, kisbéri félvér (herélt) paci. 2009 nyarán került a tulajdonomba, ám annakelőtte is igen gondos gazdája volt, így a körülbelül egyéves terápiás lóvá történő átképzése biztos alapokra épülhetett. 2010 tavasza óta gondos, féltő, szerető és együttműködő segítőtársam a gyógypedagógiai és pszichológiai gyógylovagoltatásban, miközben ügyes ugró- és bátor tereplóként is remek barátom.

Jómagam nyelvész vagyok és főállásban a Nyíregyházi Főiskolán tanítok. Gyerekkori szenvedélyem a lovaglás, amit még szülővárosomból, Győrből hozok magammal. Diákéveim alatt többször vettem részt vadászlovaglásokon, később díjugratóversenyeken - ezeknek az időknek kedves emlékeit, néhány oklevelet és érmet még ma is őrzök. A gondtalan éveknek egy belgyógyászati betegség vetett véget a húszas éveim elején. Ekkor egy időre teljesen abbahagytam a lovaglást. Így utólag már tudom, hogy ez nem volt jó döntés, ugyanis végül a lovak és a lovaglás újrakezdése is hozzájárult a teljes felépülésemhez. Érdekes egybeesés, hogy akkoriban akadtam rá az interneten a Magyar Lovasterápia Szövetség honlapján arra a hirdetésre, amelyben lovasterapeuta-képzésükről tájékoztatták az érdeklődőket. Innentől pedig nem volt megállás...

Megszállott lettem. Eltökélt szándékommá vált, hogy megismertessem az emberekkel azt a csodát, amit saját magam (a saját bőrömön) már megtapasztaltam. Mindegy, hogy milyen betegségről van szó, legyen az bár egészen más, mint amilyen a sajátom. A lényeg az eredmény.

Ez a megszállottságom azóta is tart. Töretlen hittel és őszinte lelkesedéssel teszem a dolgom. És meg kell mondjam: nagyon élvezem! Miután magyar nyelvészetből (pszicholingvisztikai kutatási területen) megszereztem a doktori fokozatomat, elvégeztem a diplomára épülő kétéves terapeuta-képzést is, s amint sikeres gyakorlati vizsgát tettem, bátorkodtam nekikezdeni az önálló praxisnak (2010 őszétől pedig - az eredményes záróvizsgának köszönhetően - erre már papíron is jogosult vagyok). Egyéni vállalkozóként, a szabadidőmben próbálok segíteni mindazoknak, akik örömmel és "játszva" kívánnak meggyógyulni.

Ezt a blogot azzal a céllal hoztam létre, hogy rögzítsem a terápiás tapasztalataimat. Ezzel elsősorban a szülőknek kívánok segítséget nyújtani, hogy jobban értsék, mi történik gyermekükkel a lovasterápiás foglalkozásokon, melyik feladatnak milyen eredményei várhatók, az egyes fejlesztések miért úgy épülnek egymásra, ahogy, mik a nehézségek és mik a sikerek. Reményeim szerint folyamatában ellenőrizhetik majd a fejlődés menetét, feltehetik kérdéseiket, adhatnak ötleteket, tanácsokat (nekem, vagy akár egymásnak is). A személyiségi jogok védelme érdekében úgy tervezem, hogy eseteket mutatok majd be (pl. hiperaktivitás, tanulási zavar, beszédészlelési és -megértési zavar stb. terápiája címmel), mely leírásokat egyéni kódszámmal látok el. A kódok természetesen egy-egy konkrét pácienst fognak fedni, de erről csak az adott szülőnek lesz tudomása. Bízom benne, hogy az esetleírásokból azok is sokat tanulhatnak, akik még ezután szeretnék csemetéjüket lovasterápiára hozni - avagy felnőttként saját magukat...

 

"E levelet a hegytetőn találtam,
Hóban feküdt, az erdőhöz közel,
Fákról hullt gyémántporral beszitáltan.
Míg zöld volt, írni rá nem lehetett.
De hogy megbarnult, megkeményedett:
Az írás felcsillámlik rajta,
S tűnődvén, lelkem elsóhajtja:
Kellett a dér, a tél, a hóvihar,
S a zuzmara, a zordfényű palást,
Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar."

 

(Reményik Sándor: Egy téli tölgylevélre)