Gyógypedagógiai és pszichológiai szempontú lovasterápia Pazar nevű lovam segítségével. Az indikációkról és az esetleges kontraindikációkról az Oldalak menüpontban olvashatnak.

2011. szeptember 19., hétfő

Szorongásoldás ügetéssel

Úgy egy hónappal ezelőtt elkezdtünk ügetni. Hétről hétre figyelemmel lehetett kísérni, hogy ez az új mozgásforma hogyan oldja fel a testi, azon keresztül a lelki feszültségeket. Valami fantasztikus látvány/élmény. Az első egy-két alkalommal még olyan merev és ijedt arccal ült a lovon ez a kislány, hogy szó szerint úgy tűnt: teljesen belefeszül a feladatba. A harmadik ügetésekor ezek az arcvonások már feloldódtak. A következő héten már tökéletes testi oldottsággal, lazán, simulékonyan ült, s közben még mosolygott is! :-) Ezzel párhuzamosan történt, hogy kommunikációsan és érzelmileg is kinyílt. Vannak spontán megnyilvánulásai, magától elmesél nekem néhány dolgot, sőt, a legutóbb egy sokatmondó álmát is megosztotta velem... Haladunk! :-)

2011. szeptember 4., vasárnap

Beszédtanulás - kártyákkal

A múltkor megfigyeltem, mennyire nézi a számat a kisfiú, miközben már szinte tátott szájjal artikulálom neki a "Lépés, Pazar!" vezényszót, próbálván rávenni az együttes lóindításra. Nagyon tetszett neki az l hang képzése. Észrevettem, hogy próbálgatja a nyelvével utánozni. Hopsz. Még néhány körülmény alapján összességében úgy találtam, hogy ha "egyszerű" mutizmussal állnék szemben, nem volna ilyen érdeklődése az artikuláció iránt. Ezért úgy döntöttem, szemléletmódot váltok. Elkezdtem tehát tanítani az egyes hangok kiejtését - lehetőleg úgy, hogy azokat egyből összefüggésbe is lehessen hozni bizonyos helyzetekkel. 

Nemcsak beszédhibás, de megkésett beszédfejlődésű gyerekek szüleinek is jó szívvel tudom ajánlani azt a könyvet, amellyel pillanatnyilag magam is dolgozom: Fehérné Kovács Zsuzsa és Sósné Pintye Mária szerkesztésében jelent meg 2010-ben, Játsszunk beszédet! címmel. Számomra azért hasznos, mert nagyon jó artikulációs képkártyagyűjteménye van. (Igaz, kicsit vékony lapokon, ezért én be szoktam laminálni őket.) Olyanokkal indítottam, amelyeket már eddig is ismert: puszidobás, cuppogás (mint a halacska). Nagyon örültem, mert még a kezével is igazgatta a száját a hangok formálásához. Ezután a gyakorlat után kétszer is mondta velem együtt a Pazarnak, hogy "Állj!" - legalábbis az elejét, főleg az á-t. És számoltuk is a tapsolásunkat: egy-kettő-három. Elsősorban a magánhangzók kiejtése sikerül, de már az is nagy előrelépés!

Olyan egyszerű feladatokat gondolok tervezni a jövőre nézve a kártyák segítségével, mint pl. a kígyó sziszegésének utánzása. Ez csak egy hang, de egy egész állatot szimbolizálhatunk vele - és van is egy kis plüss kígyóm, amivel konkretizálhatok. De remek az "Állj!" vezényszó á hangja is, a Pazar olyan ügyesen megállt rá, amikor a kisfiú elkiáltotta magát. Érzékelheti általa, hogy amit mond, annak cselekvésértéke van. Ennek fontosságára kell ráébreszteni: hogy a beszédjének hatása van, irányíthatja, befolyásolhatja, tagolhatja vele a környezetét. Ha ennek a súlyára (előnyére) ráérez, nyert ügyünk van. Legyen így!