Gyógypedagógiai és pszichológiai szempontú lovasterápia Pazar nevű lovam segítségével. Az indikációkról és az esetleges kontraindikációkról az Oldalak menüpontban olvashatnak.

2010. október 8., péntek

Az első szavak :-)))

Nem beszélő kis 3 és fél éves autistám pont egy hónapja jár lovasterápiára, azaz ma lovagolt negyedik alkalommal. Már a lóra ültetés pillanatában járt a szája, de persze értelem nélküli hangsorokat produkált. A mai foglalkozásra azt találtam ki, hogy "élő társasjátékot" játsszunk. Csináltam egy nagy dobókockát, aminek különböző színűek az oldalai (a kicsik kedvéért, akikkel színegyeztetésre használható), a körkarám falára pedig ugyanilyen táblákat helyeztem el (1-től 6-ig). A feladat: amennyit dob, ahhoz a számhoz megyünk elvégezni egy kijelölt feladatot. Tudtam, hogy ezt a kisfiút igen érdeklik a számok és keni-vágja őket. Hát, ez így is van - végül nem is sikerült vele eldobatnom a kockát, mert annyira lekötötte, forgatta, nézegette. Inkább elkezdtem hát kérdezgetni: mutasd meg, hol van a 2-es! Nemhogy a kockán, de az ujján is megmutatta az összes számot, valamint a karám oldalán lévő képekkel is össze tudta őket párosítani! :-)


 
Miközben elkezdtünk játszani, továbbra is alkalmaztam az eddigi módszert: akkor indulunk a lóval, ha megsimogatjuk és mondjuk neki, hogy "lépés, Pazar!". Eddig csak én mondtam, hiszen tudtam, hogy őtőle ezt úgysem várhatom - egyelőre. Aztán ma, az egyik ilyen indításnál megszólalt: "lépé, lépé, lépé, lépé" :-)))))) - ennyi volt, de határozottan konkrét helyzethez kötött szó-megnyilvánulás! :-))) Ezután pedig még a "három" szót is kimondta, hasonlóképp nem tökéletes kiejtéssel, de egyértelműen arra utalva! :-))) Egy alkalommal, nem többször, de ez a két megszólalás már konkrét és tudatos volt! :-D

Tovább is van - mondjam még? :-)
Nekem ez több, mint elég!!! :-)))
(Úgy gondolom, nincs mese, a beszédtanítást a matematikára kell építenem - új felfedezés a tudomány szolgálatában :-))


Egyensúlyban - ügetésben

Csaknem két hónapnyi vezetett lovon és futószáron történő terápiás foglalkozással a hátunk mögött ma már elég sokat ügettünk is. Nagyon elégedett vagyok most a kisiskolásommal, mert szép tartással, bátran és ügyesen üget több körön keresztül is :-), középen, egyensúlyban ül a lovon :-)) és fixen szorítja a lábával :-))). Némi gondot okoz még az, hogy közben is hajlamos beszélni - bár a mai foglalkozáson kevésbé terelte el a szót. A továbbiakban az ügetésnek egyre nagyobb teret szeretnék engedni az ő terápiájában.

Ma visszatértünk az "Egy, megérett a meggy..." kezdetű mondókára. Két héttel ezelőtt vettük ezt a feladatot. A nyakába akasztottam a képeket, és kértem, hogy annak alapján mondja el a versikét - szinte hibátlanul emlékezett rá. Vissza is kérdezgettem, miszerint: melyik az a szám, amelyiknél azt mondjuk, hogy "érik a tök" - segítettek a képek, ügyesen válaszolgatott. Egy másik készségfejlesztő játékkal is matekoztunk. Ebben dobókockák pöttyeit kellett összepárosítani pöttyös kutyusokkal, meg még a színekre is odafigyelni (mindezt a lépő ló hátán:-)) - egy kivételével (a 6-ot és a 2-t cserélte össze, ill. a lila és zöld színeket) ebben is mindent jól megoldott.

A voltizsgyakorlatok közül a malom a kedvence :-), szépen is csinálja - már lépésben. A padra viszont nem pontosan emlékezett, nem háttal ülésben, hanem előrefelé kezdte el.

A Joker-feladat (is) az ügetés volt, amikor már az egyik kezével el is engedte a kapaszkodót. Ekkor sem billent ki az egyensúlyából, bátor és ügyes volt - nagyon elégedett vagyok a mai teljesítményével! Bízzunk benne, hogy az egész ideg- és izomrendszerének is egészségére válik! :-)

2010. október 3., vasárnap

Kapott diagnózis, saját állapotfelmérés, célkitűzés

A páciens: 3 éves kisfiú (I-061217)
A diagnózis: F8410 Autizmus-spektrumzavar (atípusos autizmus)

Új páciensem autizmusát nemrég (néhány hónappal ezelőtt) diagnosztizálták. A gyermek korábbi életszakaszaiban normálisnak tűnő fejlődése megakadt, illetőleg visszafordult. A szülők maguk kezdeményezték a kivizsgálást: az első neurológiai vélemény - mely a nyár elején készült - még negatív, a második, a nyár végén azonban már egyértelműen pozitív volt a pervazív fejlődési zavar tekintetében.

Legelső találkozásunkkor még csak ismerkedett a lóval: megnéztük a boxban, megetettük, megsimogattuk. Már akkor feltűnt sajátos kapcsolatfelvétele: nem a kezét, hanem a fejét közelítette a ló fejéhez. Ez a fajta kontaktus-kezdeményezés azóta is megfigyelhető nála.

A második találkozásunkkor már lóra is ült. A körülményekhez képest bátran viselkedett, és a legtöbb gyerkőchöz hasonlóan szerencsére neki is tetszett a lovacskázás. Az egyensúlyát gyengének találom: sokszor oldalra csúszik a lovon (és ezt magától nem javítja). Nehezen veszi fel és esetleg másodpercekig tartja csak a szemkontaktust. Emellett folyamatosan beszél, szavakat és mondatokat mond, de ezek legtöbbje nem a helyzetnek megfelelő közlés/kijelentés. Megfigyelhető nála az echolália. Együttműködésre bírni ezen az első foglalkozáson szinte lehetetlen volt. Az eszközöket inkább eldobálja, nem manipulál velük, nem utánoz. Mindez igaz a mozgásutánzásra is. Ha rásegítek, tehát pl. megfogom a kezét és oldalra tartom, mihelyt elengedem, leejti.

A harmadik találkozásunkkor azonban, ami a lóra ülés szempontjából a második alkalmat jelentette, már egyértelműen jobban teljesített. Sokkal készségesebben együttműködött velem és a lóval is - bár a legnagyobb nehézséget e tekintetben még mindig a szemkontaktus felvételének hiánya és a nagyon hamar elterelődő figyelme okozza. A lóápoló eszközöket most nem dobta el, rövid manipulációra sikerült rávenni, rávezetni. Képekről kartartásokat ugyan még nem utánoz, a papírt összegyűri... A képkirakós játéknál a legelső elem helyét meg kellett mutatnom neki, a többit azonban magától rakta ki, méghozzá nagyon gyorsan és ügyesen. A képen látható fát, felhőt, lovat stb. azonban nem tudja összeegyeztetni a valósággal (amikor kérdeztem, hogy hol van még pl. felhő, nem tudott a képtől elszakadni, ugyanakkor a "Hol van még ló?" kérdésre pont fordított volt a reakciója, a Pazarra mutatott, de a képen nem ismerte fel).

Beszédtevékenysége viszont sokkal adekvátabb volt, mint az első alkalommal. Megtanítottam, hogy a lovat mindig egy simogatással és a "Lépés, Pazar!" vezényszóval indítjuk (bár a foglalkozás vége felé már nehezebb volt erre rávenni, lankadt a figyelme). Most is sokat beszélt, de általában a helyzetnek megfelelő kifejezéseket használt. Olykor megfigyelhető, hogy utánoz (engem, vagy a háttérben bégető bárányt:). Nagyon örültem neki, hogy a malomgyakorlat egyes elemeit lépésben sikerült megtartania (pl. oldalülés, háttal ülés). A nagymozgásai és a koordinációja még mindig nehézkes, magától nem emeli a lábát, csak segítséggel érhető el nála a helyzetváltoztatás.

Cél: A legfontosabb célkitűzés ennek a kisfiúnak a szempontjából az volna, hogy a kommunikációját és a szociális interakcióit sikerüljön valamelyest koordinálni (figyelmét fejleszteni, beszédprodukcióját adekváttá tenni, a Pazarral és a velem való kapcsolatát, viselkedését szabályozni) - előbb a lovas közegben, majd várhatóan az itt elsajátított ismereteket a "kinti" életébe is átültetve. Hosszabb távú fejlesztést igényel, de az eddigi meglátásaim alapján jó esély van arra, hogy a lovasterápiával komoly eredményeket érhessen el!