A lovasterapeuta általában kiegészítő terápiát végez, munkája azonban különleges, máshoz nem hasonlítható hatásmechanizmuson alapul és ennek megfelelően egyedi értékekkel bír. Alapképzettségét tekintve az illető tanár: gyógytornász, gyógypedagógus vagy pszichológus, esetleg pszichoterapeuta vagy pszichiáter. Olyan szakember, aki az említett diploma megszerzése után elvégezte a Magyar Lovasterápia Szövetség által akkreditáltatott lovasterapeuta-továbbképzést, és erről bizonyítványt szerzett. Erre Magyarországon 2001 óta van lehetőség – ennek értelmében még viszonylag kevesen vagyunk, miközben munkánkra egyre nagyobb igény mutatkozik. A képzés azonban, meg kell hagyni, nem könnyű. Elöljáróban ezért a lovasterapeutává válás folyamatáról szeretnék írni néhány gondolatot.
A megfelelő szakos diploma önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy valaki felvételizhessen a kétéves lovasterapeuta-képzésre. Először is komoly felvételi vizsgát kell tennie, amelynek keretében bizonyíthatja egyrészt személyes rátermettségét, de legfőképpen gyakorlati lovastudását. A kétéves képzés során ugyanis nemcsak elméleti és módszerspecifikus gyakorlati ismereteket kell elsajátítani, majd az érintett területeken megszerzett tudásunkról időről időre (írásban, szóban és gyakorlatban) számot adni, hanem mindkét tanév végén díjlovas és ugróvizsga letétele is kötelező, amelyet egy német vizsgabizottság, a németországi DRA-vizsgarendszer szabályai alapján értékel. A szabályok nagyon szigorúak. Ha valakinek az első év végi DRA-vizsgája nem sikerül, nem folytathatja a képzés elméleti részét sem, hanem egy év kihagyás után újra kell próbálkoznia a lovasvizsga letételével. Ugyanez a helyzet a második év végi megmérettetéssel is (ahol már pl. 1,10 m-es ugrópályán kell bizonyítani...) – ennek sikerén múlik ugyanis a lovasterapeuta-képzettséget igazoló bizonyítvány megszerzése.
Felmerülhet az – egyébként jogos – kérdés, hogy miért kell egy lovasterapeutának ilyen magas szintű lovastudással rendelkeznie, miközben mindennapi munkájában általában lépésben vezetett lóval dolgozik. A képzés gyakorlati órái ennek fontosságát számunkra kellőképpen megvilágították, de az egyszerűség kedvéért itt most csak a saját példámon keresztül próbálok erre a kérdésre választ adni: sok kolléga helyzetével, lehetőségeivel egybecsengően nekem is egy lovam van, akivel a főállásom mellett vállalkozóként végzem a terápiás munkát – az ő bértartása, alapvető fenntartása olyan anyagi megterhelés, amit elég nehéz kitermelni, emiatt gyakran még segítőt sem tudok/tudunk alkalmazni, aki a lóvezetést tekintve pedig többnyire nélkülözhetetlen személy, nemhogy külön trénert, aki a terápiás lovat karban, azaz edzésben tartaná. Többnyire csak magamra számíthatok. Ha nem lovagolnám a terápiák között rendszeresen a lovamat, nagyon hamar befásulna, nem beszélve a nem kívánatos, rossz szokások felvételéről, amelyek a sérült emberekkel való foglalkozások során egyáltalán nem megengedettek – ezeknek a csíráit fel kell tudni ismerni, időről időre pedig megfelelő lovaglómunkával bizony ki kell irtani, avagy másképp fogalmazva: a terápiás lóvá válás nem ér véget egy adott időtartamú kiképző vagy átképző munkával, hanem folyamatos ellenőrzést, továbbképzést stb. igényel. A lovasterapeutának tehát ehhez is értenie kell.
A lovasterapeuta-képzés első évében komplex ismereteket tanulunk, a második évben azonban megtörténik a szakosodás. A gyógytornászokból lesznek a hippoterapeuták, akik a mozgássérült páciensekkel fognak foglalkozni, a gyógypedagógusok gyógypedagógiai lovaglást és lovastornát (voltizsálást) tartanak majd a különféle értelmi fogyatékkal élő, tanulási nehézségekkel, nyelvi és beszédzavarokkal, magatartási, viselkedési zavarokkal küzdő stb. gyerekeknek, míg a pszichológusok a lélek betegségeit gyógyítják lovuk társaságában. Ez a terápia a 3. évüket betöltött gyerekektől kezdődően egészen a felnőtt korosztályig nyitott – abban az esetben, ha nem áll fenn olyan állapot a páciensnél, amely kontraindikálja a lovasterápiát. Utóbbi esetben ugyanis kárt is okozhat a lovon végzett munka. A javallatok és ellenjavallatok megállapítása érdekében nagyon fontos, hogy minden lovasterapeutának legyenek megfelelő és jól működő orvos-kapcsolatai.
Végezetül talán még érdemes megemlíteni, hogy a lovasterapeuta nem diagnosztizál (bár vannak rá eszközei, de a konkrét diagnózisokat inkább a megfelelő szakemberek, pl. pszichológusok, orvosok stb. állítják ki). Ő a képzettsége alapján arra hivatott, hogy a páciensről kapott diagnózisokat értelmezni tudja, azok ismeretében saját, de már lovon történő felmérései alapján megtervezze és kivitelezze a személyre szabott fejlesztéseket. Munkájának időtartama és hatékonysága – más terápiás eljárásokhoz hasonlóan – mindig az adott pácienstől, illetőleg az adott páciens állapotától függ. Általában azonban elmondható, hogy inkább hosszú távú terápiát végez.
A Magyarországon hivatalosan akkreditáltatott képzést elvégzett lovasterapeuták névsora és elérhetősége megtekinthető a Magyar Lovasterápia Szövetség honlapján: www.lovasterapia.hu.
A Magyarországon hivatalosan akkreditáltatott képzést elvégzett lovasterapeuták névsora és elérhetősége megtekinthető a Magyar Lovasterápia Szövetség honlapján: www.lovasterapia.hu.
