Kezdetben látható volt, hogy a korai hallásproblémák következtében a beszédészlelési (beszédpercepciós) részfolyamatok is érintettek: legfeltűnőbben beszédhang-differenciálási és szerialitási (sorozatészlelési) zavarok voltak megfigyelhetők a 3 és fél éves megkésett beszédfejlődésű kisfiúnál - aki egyébként már folyamatosan és nagy kedvvel beszél. Örömmel tapasztalom azonban hétről hétre, hogy milyen sokat fejlődött a beszédészlelése. Ennek az egyik bizonyítéka az, hogy miközben ő a lépő ló hátán ül és én különböző hangsorokat mondok neki (legutóbbi alkalommal pl. a lovardában élő lovak neveit, melyek között vannak jó kacifántosak is...), ahogy ezeknek az ismétlésére kérem, már nem nézi görcsösen a számat, hanem ellazultan tekinget mindenfelé és közben szinte hibátlanul viszont-hangoztat. A "szinte" kitétel arra vonatkozik, hogy kisebb részben előfordul még hangfelismerési vagy sorozatészlelési tévedése, de már az ép tartományon belül. Ráadásul a hangsúlyviszonyokat és a dallamváltozásokat is remekül visszaadja. Alátámasztja továbbá fenti meglátásomat az a foglalkozás is, amelyen egy sokféle állatról szóló mesét meséltem el neki, és az volt a feladata, hogy amennyiben egy állatnevet hall, azt az állatkát vegye ki a kis vödörből (ami a kapaszkodós hevederhez van ilyenkor kötve) és tegye át a másik oldalra. Legalább nyolc állatnév elhangzott a mesében, képes volt hosszan tartani a figyelmét és hibátlanul teljesített. Ez a feladat részben a beszédészlelési folyamatok helyes működését, másrészt azonban már helyes szófelismerést, szóértést is kívánt.
Nyilván a beszédpercepció (és beszédmegértés) fejlesztése nem kifejezetten a heti egyszeri lovasterápiás foglalkozásokon történik - inkább csak a meglátásaimat írtam le a fentiekben, bemutatva, milyen jellegű lovasterápiás gyakorlatok adhatnak felvilágosítást az adott problémáról. Amiben leginkább speciális Pazar-segítséget nyújthattunk a beszédfejlesztéséhez, az nála elsősorban a helyes légzés kialakítása volt. Hetekig próbálkoztunk a tudatos belégző/kilégző gyakorlatokkal, szinte mindhiába. Fújni sem sikerült, pedig láthatólag nagyon igyekezett - persze, rossz technikával. Azonban a fújást két foglalkozás után megoldottuk: a "lufiarc" nevű gyakorlatból kiindulva, ami roppantul tetszett neki (felfújjuk a pofazacskónkat, majd kipukkasztjuk). Még a Pazar is hátranézett, mi az a nagy öröm körülötte, amikor a kis szélkereket saját magának sikerült megpörgetnie! Mik nem történnek ennek a lónak a hátán? :-) Ezek után a nagymozgásokkal (karfelemeléssel) egybekötött légzőgyakorlatok is látványosan jobban sikerültek. A ló ritmikus mozgása egyébként alapvetően elősegíti a légzés harmonizálását - valószínű, hogy az elmúlt egy-két hónapos munkának lassan ilyen téren is beérett a hatása.
Amin most következő lépésként dolgozunk, az a beszédfeldolgozási szinteknek a percepció után következő, eggyel magasabbika: a megértés. Konkrétan a szövegértés, ill. az arra épülő értelmezés. Jelenleg ugyanis még nem látom tisztán, hogy arról van-e szó, valóban nem érti a kisgyerek a szövegbeli összefüggéseket, vagy csak a szégyellőssége miatt nem válaszol egy-egy egyszerű, történet-ellenőrző kérdésre. Most tehát lovas mesékkel ismerkedünk - amit célszerű vonatokkal is összekötni, miután utóbbi (is) nagy kedvenc :-). Nagyon helyes meséskönyvet vettem egyébként a napokban, ami épp megfelel ennek a kívánságnak - Weöres Sándor: Kocsi és vonat. Ritmusa is magával ragadó, továbbá mozdulatokkal is lekísérhető - nagyszerű kelléke lehet a lovasterápiás foglalkozásoknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése