Gyógypedagógiai és pszichológiai szempontú lovasterápia Pazar nevű lovam segítségével. Az indikációkról és az esetleges kontraindikációkról az Oldalak menüpontban olvashatnak.

2010. december 21., kedd

Minden kedves Olvasómnak boldog karácsonyt kívánok!





 
A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson,
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.

 
Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.


S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne az ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony!

2010. december 12., vasárnap

Mikulás :-)

A múlt vasárnap, épp december 5-én Mikulás-lovaglást hoztam össze a gyerkőcöknek. Azóta még nem volt időm írni róla, ma viszont szakad a hó, így sajnos - fedeles lovarda hiányában :-( - elmaradnak a terápiák, hát helyette pótolom az elméleti munkáimat.


Mind az öt kis páciensem egymás után érkezett. A megszokott 30 perces foglalkozások helyett 20-at terveztem, hogy a Pazar is kibírja, meg a kedves Mikulásunk, hiszen jó kis fagyos napot fogtunk ki, rendesen vágni lehetett a hideget a levegőben. Viszont: volt meleg tea, meg mézeskalács, amit így utólag is köszönök szépen a férjemnek, aki ennek prezentálásában nagy segítségemre volt! :-) Tehát: a Mikulás bácsi minden kis gyerkőcöm lovaglását végigkísérte, és mivel meggyőződhetett róla, hogy milyen ügyesen ülik meg a Pazarkát, a foglalkozások végén ajándékcsomagokat osztogatott nekik.

Ezúton szeretném megköszönni ennek a bizonyos Télapónak :-) a kedvességét, az önzetlenségét és a kitartását, mindannyiunk nevében! :-)))

A kicsik közül persze volt, aki először megijedt a fura, piros ruhás embertől, de aztán a játékoknak köszönhetően hamarosan feloldódott. A nagyobbak ügyesen szavaltak vagy énekeltek is neki - habár senki nem tudta előre, hogy produkcióval kellene készülnie. Figyelemreméltó megjegyzésem, hogy a figyelemzavaros/hiperaktív kis- és nagylányom, valamint a nagyon félős, kissé szorongó 6 éves kisfiúm talán most viselkedett a legkomolyabban és a legfegyelmezettebben, rugalmasan együttműködve mind a Mikulással, mint velem. Annyira jó érzés volt látni az őszinte, gyermeki hitüket a nagy szakállas emberben! :-) A két kis picim, akik autisztikus tüneteik miatt járnak hozzám, elsősorban a kommunikációjukat tekintve alakítottak önmagukhoz képest nagyot! Közülük a megkésett beszédfejlődésű kisfiú megérkezéskor odaszaladt a lovamhoz és hangosan közölte, hogy: "Pazar"! :-)))

Én köszönöm a szülőknek is a kitartást, hogy a nem éppen barátságos időjárás ellenére is vállalják a lovazást. Annyit tudok mondani - saját tapasztalatból -, hogy a jó levegőn történő mozgás, még ha hideg is van, csak az előnyükre fog válni a gyerekeknek, és higgyék el, ők nem fáznak a ló hátán, mert mozognak, plusz :-) a Pazar is melegíti őket! Igaz, most olyan időszak következik, amikor kevésbé látványos feladatokat fogunk tudni végezni, hiszen a sok ruha miatt nem nagyon tudunk voltizsálni, kesztyűs kezünkkel nehezebb képkártyákkal dolgozni, finommotorikát fejleszteni, ráadásul a beszédfejlesztéssel is óvatosnak kell lenni a hideg levegő belélegzése miatt... Ami biztató kell, hogy legyen, az viszont az, hogy ha mást nem is csinálnánk, csak lovagolnának a gyerekek, a ló mozgásimpulzusai által közvetített hatások észrevétlenül is folyamatosan jelen vannak, működnek, és megteszik a magukét az izom- és idegrendszer gyógyítását tekintve!!! De azért megígérem: a lehetőségeinkhez mérten persze mást is fogunk csinálni... :-)