Az ember egészséges esetben biológiailag előre programozott nyelvelsajátítási képességekkel születik, amelyet a szakirodalomban sokszor "nyelvelsajátítási készülék"-nek neveznek. Ez a velünk született program teszi lehetővé, hogy a környezeti ingerek megtámogatásával a világon valamennyi gyermek (nyelvtől függetlenül) szinte ugyanabban az életkorban beszélni kezd. Amennyiben az egészséges fejlődési ütemben fennakadás mutatkozik, s a lánygyermek 2, a fiúgyermek pedig 2,5 éves korában még nem beszél (vagy csak egy-két szót mond), ún. megkésett beszédfejlődéssel van dolgunk, amely figyelmet és törődést érdemel, olykor pedig szakszerű segítséget kíván.
Mit tegyünk, ha az értelmileg ép, egészséges gyermek nem beszél?
Az okok tisztázásának egyik első lépése a gyermek hallásának kivizsgálása. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a beszédprodukció késésének hátterében valamilyen beszédfeldolgozási zavar húzódik - a beszédfeldolgozás alapja pedig az ép hallás. (A hallásra épülnek aztán az észlelési, azaz percepciós és megértési alap- és részfolyamatok működései. Ezeknek a folyamatoknak a vizsgálata volna a következő lépés, ami a Magyarországon standardizált GMP-tesztcsomaggal történik, de erről majd csak a későbbiekben ejtek szót.)
A beszédfeldolgozási zavarok mindig rejtélyes problémák, ugyanis sokáig nem hívják fel magukra a figyelmet, ezért a gyermek felnőtt környezetének rendszerint eszébe sem jut, hogy a kicsi esetleg nem érti a hozzá intézett verbális közléseket. Mindez annak a felettébb ügyes és leleményes emberi tulajdonságunknak tudható be, amit kompenzációs mechanizmusnak hívunk. Gondoljunk csak bele: míg a beszédprodukciós zavarok mindannyiunk számára szembeötlők (egyből észrevesszük, ha valaki pösze, dadog, hadar stb.), addig a meg nem értésről nem mindig kapunk visszajelzést. Ha valaki nem hallotta (vagy nem hallotta jól), amit mondtunk neki, de a szituáció, a mimikánk és gesztusaink alapján jól következtet, melynek nyomán megfelelően reagál, az nem ad rá okot, hogy a beszédfeldolgozásának zavarára gyanakodjunk, hiszen így is eredményes lehet a vele folytatott közös kommunikációnk. A 2-3 éves nem beszélő (tehát megkésett beszédfejlődésű) gyermekek testbeszéddel általában remekül kommunikálnak, szüleik pedig meg vannak róla győződve, hogy mindent megértenek. Ez nagyrészt igaz is lehet, csak az nem ellenőrizhető: vajon a hangzásra, vagy csupán az artikulációra (szájról olvasásra) és a környezeti tényezők megtámogatására támaszkodva következik-e be náluk a feldolgozási folyamat.
A beszédprodukció késésének sokféle negatív következménye lehet (később befolyásolhatja az írott nyelv, az olvasás és az írás tanulásának sikerességét is), így az időben elkezdett terápiának nagy a fontossága.
A beszédfeldolgozás sikerességét tehát a hallási folyamatok alapvetően meghatározzák, azonban ép hallás mellett is elképzelhető, hogy a gyermeknek valamilyen beszédészlelési és/vagy -megértési részfolyamata zavart - ezt pedig kevesen tudják. Utóbbi problémákat a részképességzavarok közé soroljuk, melyek hasonlóképp eredményezhetik a beszédprodukció indulásának késését.
Ebben a bejegyzésben azonban egy olyan kisfiú esetéről számolok be, akinek megkésett beszédindulása hátterében hallásprobléma állt. 3 éves korában egy sikeres orvosi korrekciónak köszönhetően aztán egyik napról a másikra elkezdett beszélni - ezzel párhuzamosan, 2013 tavaszától segítjük őt mi is a Pazarral a beszédtanulásban.
A kisfiú remekül fejlődik, s a hangzó világ megtapasztalása láthatólag igen nagy öröm számára. A terápiás foglalkozások közben is sokszor felfigyel távoli hangokra, és megjegyzi, hogy pl. elment egy "nínó" vagy egy vonat, illetőleg adott esetben rákérdez az ismeretlen zajforrásra: "Ez mi volt?" A lovasterápiára rendkívül motivált, nagyon szereti a Pazart. Szerencsénkre kedvenc játéka lett a képkártyákról történő artikulációs gyakorlatok végzése és a hangoztatás :-). Annyira figyel, annyira igyekszik, hogy nemhogy egy három-, de egy hatéves gyereknek is becsületére válna az ő iparkodása. Nagyon szeretek vele dolgozni. Komoly energiabefektetésének köszönhetően a kezdeti "azar"-ból röpke két hét alatt "Pazar" lett, tökéletes zárral a szó kezdetén! :-) Természetesen vannak hanghibái, amiket segítséggel és gyakorlással láthatólag gyorsan és ügyesen fog tudni korrigálni. Észrevehető, hogy a beszédészlelési részfolyamatai közül a vizuális észlelése (gyakorlatilag a szájról olvasása) rendkívül kifinomult, profi, technikás..., ugyanakkor egyéb részfolyamatokban (megint csak azt kell mondjam, hogy természetes módon) vannak elmaradásai. Nem szívesen tanul velem verset, azaz, nem akar ismételni. No nem, mintha nem volna rá képes, sokkal inkább látszik, hogy szégyenlős. Ez ugyanis egy olyan elvárás tőle, amiben még nem szerzett gyakorlatot (esetleg inkább kudarcélményeket). Kacagtam magamban a múlt héten, amikor én már épp feladtam a mondókázást, elő sem hoztam a témát, mire a foglalkozás közepén a kicsi közölte velem, hogy "Mondjuk el a versünket!" :-) Így végre közös meghangosítást is nyert a hetek óta csak általam szajkózott "Hóc, hóc, katona...". (Milyen igaz Weöres Sándor gondolata: "Mihelyt nem kell: mindenem a tied - ez az élet vásárcsarnokának felirata." Néha igazán vehetném már lazábbra a gyeplőt... Megy az a Pazar- (/pazar-) beszédtanulás magától is... ;-)
(A fenti bejegyzés szakirodalmi forrásanyagának az alábbi könyvekben nézhetnek utána:
Gósy Mária 2005. Pszicholingvisztika. Osiris Kiadó, Budapest.
Gósy Mária 2000. A hallástól a tanulásig. Nikol Kkt., Budapest.
Horváth Viktória 2007. Megkésett beszédfejlődésű óvodások beszédfeldolgozási folyamatairól. In Gósy Mária (szerk.) 2007. Beszédészlelési és beszédmegértési zavarok az anyanyelv-elsajátításban. Nikol Kkt., Budapest.)
Mit tegyünk, ha az értelmileg ép, egészséges gyermek nem beszél?
Az okok tisztázásának egyik első lépése a gyermek hallásának kivizsgálása. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a beszédprodukció késésének hátterében valamilyen beszédfeldolgozási zavar húzódik - a beszédfeldolgozás alapja pedig az ép hallás. (A hallásra épülnek aztán az észlelési, azaz percepciós és megértési alap- és részfolyamatok működései. Ezeknek a folyamatoknak a vizsgálata volna a következő lépés, ami a Magyarországon standardizált GMP-tesztcsomaggal történik, de erről majd csak a későbbiekben ejtek szót.)
A beszédfeldolgozási zavarok mindig rejtélyes problémák, ugyanis sokáig nem hívják fel magukra a figyelmet, ezért a gyermek felnőtt környezetének rendszerint eszébe sem jut, hogy a kicsi esetleg nem érti a hozzá intézett verbális közléseket. Mindez annak a felettébb ügyes és leleményes emberi tulajdonságunknak tudható be, amit kompenzációs mechanizmusnak hívunk. Gondoljunk csak bele: míg a beszédprodukciós zavarok mindannyiunk számára szembeötlők (egyből észrevesszük, ha valaki pösze, dadog, hadar stb.), addig a meg nem értésről nem mindig kapunk visszajelzést. Ha valaki nem hallotta (vagy nem hallotta jól), amit mondtunk neki, de a szituáció, a mimikánk és gesztusaink alapján jól következtet, melynek nyomán megfelelően reagál, az nem ad rá okot, hogy a beszédfeldolgozásának zavarára gyanakodjunk, hiszen így is eredményes lehet a vele folytatott közös kommunikációnk. A 2-3 éves nem beszélő (tehát megkésett beszédfejlődésű) gyermekek testbeszéddel általában remekül kommunikálnak, szüleik pedig meg vannak róla győződve, hogy mindent megértenek. Ez nagyrészt igaz is lehet, csak az nem ellenőrizhető: vajon a hangzásra, vagy csupán az artikulációra (szájról olvasásra) és a környezeti tényezők megtámogatására támaszkodva következik-e be náluk a feldolgozási folyamat.
A beszédprodukció késésének sokféle negatív következménye lehet (később befolyásolhatja az írott nyelv, az olvasás és az írás tanulásának sikerességét is), így az időben elkezdett terápiának nagy a fontossága.
A beszédfeldolgozás sikerességét tehát a hallási folyamatok alapvetően meghatározzák, azonban ép hallás mellett is elképzelhető, hogy a gyermeknek valamilyen beszédészlelési és/vagy -megértési részfolyamata zavart - ezt pedig kevesen tudják. Utóbbi problémákat a részképességzavarok közé soroljuk, melyek hasonlóképp eredményezhetik a beszédprodukció indulásának késését.
Ebben a bejegyzésben azonban egy olyan kisfiú esetéről számolok be, akinek megkésett beszédindulása hátterében hallásprobléma állt. 3 éves korában egy sikeres orvosi korrekciónak köszönhetően aztán egyik napról a másikra elkezdett beszélni - ezzel párhuzamosan, 2013 tavaszától segítjük őt mi is a Pazarral a beszédtanulásban.
A kisfiú remekül fejlődik, s a hangzó világ megtapasztalása láthatólag igen nagy öröm számára. A terápiás foglalkozások közben is sokszor felfigyel távoli hangokra, és megjegyzi, hogy pl. elment egy "nínó" vagy egy vonat, illetőleg adott esetben rákérdez az ismeretlen zajforrásra: "Ez mi volt?" A lovasterápiára rendkívül motivált, nagyon szereti a Pazart. Szerencsénkre kedvenc játéka lett a képkártyákról történő artikulációs gyakorlatok végzése és a hangoztatás :-). Annyira figyel, annyira igyekszik, hogy nemhogy egy három-, de egy hatéves gyereknek is becsületére válna az ő iparkodása. Nagyon szeretek vele dolgozni. Komoly energiabefektetésének köszönhetően a kezdeti "azar"-ból röpke két hét alatt "Pazar" lett, tökéletes zárral a szó kezdetén! :-) Természetesen vannak hanghibái, amiket segítséggel és gyakorlással láthatólag gyorsan és ügyesen fog tudni korrigálni. Észrevehető, hogy a beszédészlelési részfolyamatai közül a vizuális észlelése (gyakorlatilag a szájról olvasása) rendkívül kifinomult, profi, technikás..., ugyanakkor egyéb részfolyamatokban (megint csak azt kell mondjam, hogy természetes módon) vannak elmaradásai. Nem szívesen tanul velem verset, azaz, nem akar ismételni. No nem, mintha nem volna rá képes, sokkal inkább látszik, hogy szégyenlős. Ez ugyanis egy olyan elvárás tőle, amiben még nem szerzett gyakorlatot (esetleg inkább kudarcélményeket). Kacagtam magamban a múlt héten, amikor én már épp feladtam a mondókázást, elő sem hoztam a témát, mire a foglalkozás közepén a kicsi közölte velem, hogy "Mondjuk el a versünket!" :-) Így végre közös meghangosítást is nyert a hetek óta csak általam szajkózott "Hóc, hóc, katona...". (Milyen igaz Weöres Sándor gondolata: "Mihelyt nem kell: mindenem a tied - ez az élet vásárcsarnokának felirata." Néha igazán vehetném már lazábbra a gyeplőt... Megy az a Pazar- (/pazar-) beszédtanulás magától is... ;-)
(A fenti bejegyzés szakirodalmi forrásanyagának az alábbi könyvekben nézhetnek utána:
Gósy Mária 2005. Pszicholingvisztika. Osiris Kiadó, Budapest.
Gósy Mária 2000. A hallástól a tanulásig. Nikol Kkt., Budapest.
Horváth Viktória 2007. Megkésett beszédfejlődésű óvodások beszédfeldolgozási folyamatairól. In Gósy Mária (szerk.) 2007. Beszédészlelési és beszédmegértési zavarok az anyanyelv-elsajátításban. Nikol Kkt., Budapest.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése