A részképesség- és figyelemzavaros, diszkalkuliás kislány páciensemmel már tavaly nyáron is hasznosabbnak véltem, ha a lovasterápiás foglalkozásokon inkább a mozgáskoordinációjának, egyensúlyának a fejlesztésén dolgozunk, egyre több lovaglástechnikai ismerettel bővítve az eddigi tudását. Ettől az irányvonaltól másodsorban az önértékelésének a fejlődését, az önbizalmának az erősödését vártam, amire szintén nagy szüksége volt. A lovardai gyakorlatok elsajátítása során rengeteg lehetőség van a kognitív képességek fejlesztésére is. Emellett vele is elkezdtem egy mesefeldolgozást, ami az ő saját problémáinak az egyéni érzelmi feldolgozását hivatott megtámogatni.
Tavaly nyár végén már futószáron vágtázni is megtanult. Rendkívül jó egyensúlyban, simulékonyan ül a Pazar hátán. Egyszer-kétszer pedig előfordult, hogy a Pazar kirúgott alatta (már említettem, hogy sajnos nem egy tanuló-ló, a futószáron történő vágtázás és az ostor nem éppen a kedvence...), és bizony ez a kislány olyan ügyesen kiülte a Pazar váratlan bemozdulását, hogy meg sem billent rajta. Talán mondanom sem kell, ezek a helyzetek mekkora önbizalmat adnak az embernek!!!
Vannak még megoldatlan nehézségeink, mint például a jobb és bal irányok folyamatos tévesztése. Ebben azonban nagy segítség annak a lovardai szabálynak az elsajátítása, miszerint mindig azon a kézen lovagolunk, ami a kör közepe felé eső (tehát belső) kezünk. Így csináljuk most már az irányváltásokat, megnevezzük a "kezeket". A másik probléma a figyelmének csapongása volt. Ebben pedig a mesefeldolgozás bizonyul hatékony segítőtársnak, ami talán furcsa, mert azt gondolnánk, hogy 10-11 éves kor körül már nem annyira köti le a gyerekeket a mese, pedig leköti őket, olykor szinte megbabonázva hallgatja ő is, látszik a tekintetükön, hogy majdnem hipnotikus állapotba kerülnek a történetek hallgatása során. Ma már feszegetem a húrt: egyre hosszabb és hosszab részeket mesélek el egyszerre - jól bírja. Ilyenkor derül ki, hogy még az apró részletekre is odafigyel, s szépen visszamondja őket. A figyelmi működések koordinálását az önálló lovaglásra való áttérés egyes lépéseinek a tanítása is elősegíti. Megtanultuk már a szárfogást, gyakoroljuk a ló önálló irányítását, megállítását, elindítását. Nem kis koncentrációt igényel. Ráadásul az irányváltásoknál a két kéznek (lényegében a két szárnak) ellentétes mozgásokat kell végezni - remek koordinációs feladat.
Úgy érzem, igen sokat komolyodott ez a kislány, sokkal összeszedettebb, mint egy évvel ezelőtt, sokkal jobban tudja tartani a figyelmét. Több alkalommal előfordult, hogy szinte egyáltalán nem lehetett észrevenni a figyelemzavarát. Képes a hallgatásra, az értő odafigyelésre. Ebben az önálló lovaglástanulás nála rendkívüli motivációs erő. Az, hogy egy ekkora lovat saját erejéből képes mozgásra ösztökélni, látom, milyen sokat lendített az önértékelésén. Ezekből az érzésekből aztán a lovarda határain kívül is lehet "élni" - ezt saját tapasztalatból is tudom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése