No, hát amilyen határozatlanul, sőt, mondhatnám, visszautasítóan indultunk ezzel a kisfiúval, legalább annyira szárnyakat kapott az utóbbi foglalkozásokon! Nagy örömmel érkezik, és rendkívül bátran mozog a ló hátán: magától elengedi a kapaszkodókat, s az ötödik foglalkozáson eljutottunk odáig, hogy lépésben megcsinálta a malom-gyakorlatot. Persze, most egy kicsit érzem már azokat a viselkedésbeli tényezőket, amelyek alapján a szakemberek szerint csoportban nehezen, vagy egyáltalán nem tudják foglalkoztatni. Azt látom, hogy elég makacs, bizonyos értelemben igen erős akaratú kisfiú. Ettől függetlenül nekem eddig még az első szavamra hallgatott, ha rászóltam, s korrigálta magát. Örülök neki, hogy még mindig nagyon érdeklődő, és sokat kérdez. Ezek mind nagyon értelmes, és az új közegre vonatkozó kérdések. Ráadásul tanul is a válaszokból. Szívja magába a tudást, mint a szivacs. :-)
Ám ennek az ötödik foglalkozásnak a fantasztikuma a következő volt: Háttal ülésbe fordítottam a lovon, amikor is tett egy megjegyzést a Pazar "popsijára" (az ő szavaival élve), megsimogatta és megkérdezte: "Amúgy a Pazar szokott kakilni?" Na most, tudni kell, hogy az ő komoly belgyógyászati betegsége azzal kapcsolatos, hogy évekig nem tudott magától kakilni, s ez a helyzet csak az utóbbi kb. egy évben rendeződött valamelyest. Sejtem, hogy vannak még problémák... Ugye, gyönyörű példája a fenti eset annak, hogyan jön ki a kisgyerekből majd szépen, lassan a lényeg lényege? :-) No, hát én a magam részéről igyekeztem nagy örömmel mesélni, milyen nagyokat kakál a Pazar, és ez neki mennyire jó érzés. Remélem, egyszer majd be is mutatja terápia közben! Az lenne csak az igazi terápia! :-)))
Még egy dolog. A múltkor a lovak ennivalóit tanultuk. Miután megszemléltük a zabot, megbeszéltük az anyukájával, hogy ők is vesznek otthon zabpelyhet, és megkóstolja, milyen is a Pazar kedvenc eledele. Persze az anyukája nagyon fincsi zabpehelykását készített neki - de sajnabajna: nem akaródzott megkóstolni... Kár, pedig ennek a "házi feladatnak" olyan értéke is lett volna, hogy a rostban gazdag táplálék, na meg ugye az az új típusú mozgás, amit a lovaglás nyújt (vízszintes 8-ast ír le a csípő, miközben előrefelé is halad - jól átmozgatja a beleket), az emésztést is elősegítené. Nem baj. Látom, elég válogatós lehet - ugyanakkor nagyon érdekli, hogy a Pazar hogyan kajál. Hihihi :-))), szerencsére Pazarka két pofára tolja be a zabot, ki se látszik a vödörből a feje, nem beszélve arról, hogy kunyerálja a répát (már ha nem alszik:-)), szóval szép kis etetős látványban volt része a gyerkőcnek. Na, hát ebben bízzunk, hogy előbb-utóbb ő is kedvet kap a Pazitól ehhez-ahhoz... :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése