Már jó egy hónap eltelt, amióta a beszédzavaros kisfiúval foglalkozom. Néhány hozadékot szeretnék most kiemelni az eddigi munkánkból.
Szokásom, hogy lovas füzetet vezettetek a gyerekekkel. Olykor adok nekik olyan házi feladatot, hogy rajzos formában örökítsék meg otthon a legújabb lovas élményeiket. Az első foglalkozás után ezt mindig megteszem. Nos, a szóban forgó kis páciensem - mint kiderült - alapvetően nagyon szeret rajzolni! Csodás lórajzot kaptam tőle: szép színes, betölti a rajzlapot, felépíti a tájat stb.-stb. Két-három vonatkozását feltétlenül ki kell emelnem: 1. a ló mozgásban van, 2. lerajzolta az árnyékát is, 3. nyitva a szája, olyan, mintha beszélne... A lovacska a rajzlap jobb oldala felé (a jövő felé!) szalad ezzel a kitátott szájával! :-)
Egyre több mozzanat jön fel a foglalkozásokon, amelyek meggyőznek arról, hogy a Pazar mint ko-terapeuta segítségével sok elfojtott, tudatalatti háttértényezőt sikerülhet a felszínre hozni. Ezekről a momentumokról azonban inkább később fogok írni, most még "gyűjtögetek", hogy jobban összeálljon a kép. A szülők tájékoztatásául azonban annyit elmondok, hogy a múlt foglalkozáson elkezdett meseterápia nem véletlen választás. Óz, a csodák csodája c. mesét kezdtük el a lovon, rajzos formában feldolgozni (igazán mókás grafomotoros fejlesztésnek is beillik egyébként:-)). Azt gondolom, sosem azt kell nézni, hogy a gyerek mit nem tud, hanem, hogy mire képes - én ezekre a meglévő képességekre és készségekre építve képzelem el a mostani gyengeségeken történő változtatás lehetőségét. Nem azt kívánom csiszolgatni-reszelgetni, ami a probléma (jelen esetben a dadogást), hanem az a hipotézisem, hogy a dadogás majd elmúlik "magától", ha kerülőutakon ügyesen sikerül a jelenség igazi kútforrását feltárnunk, tudatosítanunk, átdolgoznunk, elfogadnunk. Egyelőre megfigyelhető, hogy sokat javul a beszéde, ha vezeti a rajz (leköti a figyelmét egy olyan tevékenység, amit szívesen csinál).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése