Ló-asszisztált analízis

Hát, ez egy nagyon szép példája a ló-asszisztált analitikus terápia lehetőségének! :-) Végre-végre, jó két hónap után nagy élményben volt részünk: a Pazar kakált egy hatalmasat a körkarámban a foglalkozás közben, így a székelési problémákkal küzdő, szorongó kis páciensemnek módja volt szembesülni vele, hogy a Pazarnak mennyire jó érzés, ahogy kiürül a pocakja (szerencsére a nem szívbajos lovacskám jó nagyot nyög és sóhajt is az efféle műveletekhez:-))), majd, miután - szó szerint - jól végezte dolgát ;-), már lenn is a feje legelni (kiürült a bendő, jöhet az utánpótlás:-))).

A legérdekesebb egyébként, hogy mennyire össze tud hangolódni a ló és a gyerek, hogy mennyire érti a Pazar, mit is várok tőle... Aki olvasta az előző bejegyzésemet, tudja, hogy a múlt héten jött elő a kisfiúból ez a központi téma (a Pazar is szokott-e kakilni?), a mai foglalkozásra pedig már úgy érkezett, hogy a karámban megpillantott lócitromra egyből rákérdezett, vajon a Pazar termelte-e. Alig léptünk egy kört, a lovacskám segítőkészen nekiállt kakálni. :-))) 

Ennek a foglalkozásnak a végén (miután már épp eleget forszíroztuk a Pazar kakája témát, túl is léptünk rajta, voltizsáltunk stb.) egyszer csak - légből kapva - jött egy újabb kérdés: "Amúgy a Pazar szokott félni valamitől?" Hmmm. (Erről egyelőre így nyilvánosan ennyit.)

A kisfiú rendkívül alacsony önbizalma most folyamatosan és igen látványosan mutatta magát... Mivel folyton a békákról beszél: mennyire szereti őket megfogdosni, szerinte ezek a szép zöld békák a legeslegszebb állatok - Grimm A békakirály c. meséjét meséltem el neki, és úgy terveztem, rajzban dolgoztatom fel vele. Huhh, hát, ember tervez - Isten végez..., alig kötöztem fel a rajztáblát a kapaszkodók elé, ő máris lebontotta, és közölte, hogy ő nem rajzol, mert "úgysem tud". Próbálkoztam a lovon történő rajzolás varázserejével - de nem hatotta meg, erőltetni pedig nem akartam. Kép alapján kértem tőle a pad nevű voltizsgyakorlatot - szintén "úgysem sikerül" volt a válasz, ám ez utóbbi feltételezését megcáfoltuk, mert olyan szép padot csinált, hogy kár, hogy nem látta magát kívülről! :-)

Igen nagy bizodalmam van ebben a "pazar" terápiában. Számtalan szimbólum bukkan fel hétről hétre, melyek úgy érzem, hatékonyan informálnak - a gyökerekről, a tudattalanról... (Csak egy rövid példa: van egy kis fából készült, lyukacsos teknősbékám, melyet egy cipőfűző-kukaccal kell "megetetni" - ezt minden gyerkőcöm lelkesen megteszi, míg a szóban forgó kis páciensem inkább kiszedte a teknős bendőjéből a kaját...) Ha ezeket a mélységeket sikerül felfejteni, tudatosítani, feldolgozni, átértékelni, azt gondolom, az egész személyisége nagyot változik majd - s íme, máris ráléptünk erre az útra...