Ma, élete 18. lovasterápiás foglalkozásán (vagy mondhatnám úgy is, hogy a lóháton eltöltött 18. alkalommal) elérkezettnek láttam az időt arra, hogy hangosan kimondva megnevezzem és tudatosítsam a valamikor görcsös szorongásokkal érkező kis 6 évesemben, hogy nem is olyan régen még lépésben sem merte elengedni a kapaszkodókat a voltizshevederen, s lám, ma már ügetés közben teljesen magától, saját döntése alapján tette meg azt, hogy mindkét kezével "nyilazott" a levegőbe és indián csatakiáltásokat hallatott! :-))) Azt hiszem, nem kell különösebben bizonygatnom, hogy ezek csodás eredmények, és igen jó érzésekkel töltenek el...
Az analitikus gyermek-pszichoterápia módszere ez a fajta tudatosítás. Megmondom őszintén, én ezt még sosem alkalmaztam, és elméletben eddig nem igazán értettem vele egyet. Miért kellene egy gyereknek konkrétan kimondani az azt, amit... De most másképp éreztem, és azt hiszem, jól döntöttem. Egyrészt nem kell annyira szó szerint konkretizálni, lehet a szavakkal ügyesen bánni, másrészt máris lett egyfajta hozadéka, ugyanis reagált a megnyilvánulásomra: azt mondta, hogy azért még most is fél néha egy kicsit. Megtudtam, hogy a lóról eséstől fél. Így módom volt neki azt is elmagyarázni, hogy egyrészt azt gondolom, nagyon ügyesen szorítja a lábával a lovat, jó egyensúlyban ül, tehát nem fenyegeti a lepottyanás veszélye, másrészt azonban tisztában kell lenni vele, hogy az esés ugyanúgy benne van a pakliban, mint az élet más területein, akár futás közben, vagy biciklizéskor. Ekkor sem történik semmi baj, leporoljuk a nadrágunkat és visszaülünk a nyeregbe. (Ettől függetlenül természetesen a lovasterápiában tilos lepotyogni - erre a terapeutának kell ügyelnie.)
Amit még mindenképp szeretnék leírni ide, hogy az ügetésen kívül meseterápiába kezdtem. Óz, a csodák csodája a kiszemelt anyag (rajta kívül még két kis páciensemmel fogok ezzel próbálkozni). Célom, hogy közösen találjuk meg az oroszlán bátorságát... :-) /Aki ismeri a mesét, érti, mire gondolok./ Szerencsére igen nagy érdeklődéssel vette a folytatásos sztorizást :-), s nemcsak ezt, hanem a rajzban történő feldolgozását is. A lovasterápiás volt csoporttársaimnak ezennel üzenem, akikkel sokat viccelődtünk, hogyan lehetne a grafomotoros fejlesztést kivitelezni a ló hátán, hogy: felszereltem egy rajztáblát a kapaszkodók elé, és lépésben megy a rajzolás!!! :-) A mai nap folyamán a segítőmmel, Dórival mi is kipróbáltuk - nem mondom, nagy feladat, nekem egyenes vonalam nem igen lett, őszintén mondom, hogy le a kalappal a gyerekeim rajzai előtt! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése