Innáta-hipotézis?

A pszicholingvisztika számára érdekes kérdés (és az egyik lehetséges kutatási terület), hogy hogyan kerül a nyelv az agyba: vajon a nyelv ismeretével együtt születünk, vagy a nyelvhasználat képessége kizárólag későbbi fejlődés eredménye? A tudományos álláspontok három fő nézet köré szerveződnek:

1. Az empirista felfogás szerint minden a tapasztalás következménye (a tudat születésünkkor csupán egy "üres lap", "tabula rasa"),

2. a racionalisták ellenben vallják, hogy a nyelvhasználattal kapcsolatos alapideák már születésünktől fogva a tudatunkban vannak. Az ún. innáta-hipotézis Platónhoz, majd Descartes-hoz nyúlik vissza, akik szerint a tapasztalás csupán aktivál, feléleszti a bennünk eleve lakozó ismereteket.

De hát mi is konkrétan az, amit eleve a tudatunkban hordozhatunk, hozhatunk magunkkal (még a születésünk előtti időkből, vagy az anyaméhből)?

3. A híres Chomsky-hipotézisben az előbbi két felfogás ötvöződik. Noam Chomsky a XX. század végén már úgy gondolta, hogy születésünkkor léteznek a tudat képességei, amelyek a nyelvelsajátítás szempontjából olyan általános, univerzális alapot adnak, melyre a tapasztalás segítségével bármely világnyelv tartalma, grammatikája ráépülhet. Feltételez egy velünk született nyelvelsajátítási szerkezetet, egy belső mentális mechanizmust, amely részben nyelvi információkat, részben elemzési eljárásokat tartalmaz. Chomsky hipotézisét valamelyest kezdik alátámasztani napjaink aggyal kapcsolatos kutatásai. (Mindezeket vö. Gósy Mária 2005. Pszicholingvisztika. Osiris Kiadó, Budapest. 241-248.)

Ezen a ponton kell megállnom. A mai lovasterápiás foglalkozás akár konkrét bizonyítéka is lehetne a Chomsky-féle teóriának. A nem beszélő kis páciensem (gyermekkori autizmus diagnózissal) felismeri a betűket és olvas - pedig senki nem tanította neki!!! Magától... Honnan??? 

Már mindennel próbálkoztam, de eddig csekély eredménnyel (annyit hallgattuk közösen a bárányok bégetését a tanyán, hogy szerintem lassan a Pazar is megtanul bégetni ;-), én meg persze már perfekt vagyok...;-)) - bár a magam részéről minden apró hangmegnyilvánulásnak, kezdeménynek is nagyon örültem. Ma, a 19. foglalkozáson azonban szókártyákat vittem neki. Lépés, Pazar! - ez a vezényszó. Az elejét hangoztatta: "lé"... Elolvassa az állathangokat is: "bú", "bee", "ssszzz", és látom, a "röf-röf"-ből az r-et az uvula pergetésével próbálja létrehozni. Jaj :-), de azt látni kellett volna, hogy örült magának, mikor ezeket a szavakat hangoztatta! :-) Csupa nevetés volt a foglalkozás! :-)

A csuda tudja, honnan került a kis fejébe az ábécé, de akármilyen hihetetlen: bármilyen idegen szöveget elé rakhatunk, megmutatja, hol van az ilyen meg az olyan betű benne. És fordítva: van egy kis játék laptopja, amelybe (ugyan még nem tízujjas vakírással :-), hanem pötyögtetve:-) akármilyen idegen kifejezést begépel... Hm???