Lassan kezd helyreállni a rend a hosszú kihagyás után az ADHD-s kislányommal. 3-4 foglalkozás kellett, de ma már rendesen tudtunk dolgozni. Én úgy tapasztalom, hogy igen sokat segít, ha mindjárt lóra ülés után megbeszéljük, hogy mit fogunk csinálni, konkrétan mire számíthat. Nyilván az ő kis temperamentumából kifolyólag állandóan teli van kívánságokkal, egyik szava a másikat éri ezen a téren, ügetni, dombot mászni stb.-stb. természetesen mind-mind egyszerre akar, és persze még-még... :-) Ezt most elég jól sikerült kezelni. Megállapodtunk, hogy ha fegyelmezetten dolgozik, ügethetünk az óra végén. Szerencsére a Pazar is együttműködő formáját hozta, így az ügetésnek alig akart vége szakadni. Amint megbeszéltük, hogy ez az utolsó kör, természetesen ismételten egy utolsót akart. Elég volt azonban figyelmeztetni a megállapodásunkra (amihez nagyon fontos volt hozzátennem, hogy NEM AZÉRT nem ügetünk többet, mert rossz voltál, hanem mert így beszéltük meg!!!), és a dombra való fel- és lelovaglással zártuk a foglalkozást. Nem volt hiszti belőle. Ügyesen kell sáfárkodnom az adok-kapok-kal. Valamennyit, ésszerű keretek között engedni, de megfelelően behatárolni. Ma örültem, hogy ez jól sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése