Nagyszerű előrelépés történt ma azzal a kisfiúval való közös munkánkban, akit atípusos autizmussal diagnosztizáltak. Ő eddig nem nagyon volt hajlandó a szemkontaktus felvételére (pláne nem a megtartására) - most felvette és tartotta a tekintetemet; eddig nem működött velem együtt páros játékokban: most kifejezetten igen. Az autizmus-diagnózist meghazudtoló módon kereste és megfogta a kezemet, játszott vele/velem, miközben nevetett és láthatólag nagyon jól érezte magát. A beszédje is adekváttá kezdett válni: egyszer megdicsértem, hogy ő is ügyes, meg a Pazar is - mire rávágta: "meg ügyes a Vera néni is"! :-) Nagy eredményünk a fújás tökéletesedése - ami nála nem is az artikuláció fejlesztése, hanem inkább a légzés tudatosítása és tréningje szempontjából volt számomra fontos. A múlt alkalommal még csak "fff" hangot adva, inkább illabiális ajakállással préselt valamit, ma viszont rendesen, határozottan felszívta és kifújta a levegőt! És végül, de nem utolsósorban: a labdázásunk ezeddig elég egyirányúnak volt mondható, mivel ő sosem nekem dobta a labdát, hanem jó messzire elhajította, vagy rendesen fejbevágott vele, ma viszont sikerült megértetnem, hogy a kezembe/ölembe dobja, és megtette! Nagyon eredményes napunk volt! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése