A diagnózis: Viselkedés-/magatartászavar
A saját praxisom során az első olyan kisfiúval találkoztam, aki 3-4 hét elteltével mert végre lóhátra ülni - ekkorra azonban annál nagyobb örömmel tette azt. Érdemes volt türelmesen kivárni a maga tempójában való közeledést a lóhoz és a lovas közeghez - na jó, egy icipici provokációval rásegítve, de csak óvatosan.
Nagyon érdekes eset az övé. Óvodapedagógusa nehezen beilleszkedő és igen nehezen kezelhető gyermeknek tartja, aki nem kedveli a gyerekközösséget, nem tud szépen eljátszani a pajtásaival, előfordul, hogy bántja a gyerekeket vagy rongálja a játékokat. A közös foglalkozásokba nem vonható be, makacs, nem engedelmeskedik a felnőtteknek. Nem képes tartósan egy tevékenységre koncentrálni. Ugyanakkor megjegyzi, hogy alapvetően gazdag szókinccsel rendelkezik, és "időnként bizonyos dolgokban megfigyelőképessége, gondolkodása magas szintű".
Nézzük, mit mond a klinikai szakpszichológus. Nos, az ő meglátása szerint a kisfiú viselkedésének hátterében alacsony önbizalma, fokozott szorongása áll. Ezzel én magam is egyetértek (az eddigi vele kapcsolatos tapasztalataim alapján). Bizonyos részképesség-problémái miatt egyelőre még nem megy iskolába.
Nem tartom elhanyagolhatónak megemlíteni, hogy a kisfiú komoly belgyógyászati problémákkal küzdött születése óta, s ennek a "kálváriának" csak jó fél-egy éve, hogy nagyjából vége szakadt.
A közös munkánk elég riasztóan kezdődött. Fokozott szorongást, sőt, az adott helyzetben konkrét félelmet tanúsított. Mereven lesütötte a tekintetét, általában leguggolt, a fűben játszadozott (pl. egy katicabogárral). Nem mert közel kerülni a Pazarhoz. Az ismerkedést az etetéssel kezdtük. Már az nagy lépés volt, hogy füvet szedett neki és azzal etette - aminek a Pazi persze kifejezetten örült, a kis beles drágaságom :-))). Még a második foglalkozás is hasonlóan telt. Mivel még mindig nem szeretett volna felülni, de már a tekintetét feljebb emelte és előfordult, hogy rám is nézett, odahívtam magam mellé, hogy megmutassam a lóápolást. Meg kellett fognom a kezét, majd oda kellett jönnie az anyukájának is. Meg sem fogta az ápoló eszközöket, ki sem próbálta. A szülei pedig azt mondták, hogy egész héten arról beszélt, milyen bátor lesz majd, ha újra jönnek - valójában tehát úgy tűnt, vágyik a lovaglásra. Ezen a foglalkozáson addig jutottunk, hogy az anyukájával közösen felültek és két kört sétáltunk a karámban. S bár mondogatta, hogy inkább leszállna - meglátásom szerint ebben több volt az "elveihez való ragaszkodás", semmint a valódi félelem. És egy érdekes megnyilvánulása a búcsúzásunk előtt: "Én vágtázni is szeretnék! Mikor fogok vágtázni?" Lehet, hogy csak én vagyok ennyire elvetemült, hogy hajlamos vagyok szimbólumokban gondolkodni, de ezeket a szavakat én egyenesen a következőképpen fordítanám: ki akarok törni a kis zárt, szorongó világomból - mikor jön el annak az ideje (a vágtáé...)?
Nos, minden jel szerint, ez az idő is el fog jönni. E hét végén ugyanis lóra pattant és teljesen egyedül ülve a Pazar hátán végiglovagolta a fél órás foglalkozást, sőt, még vissza is akart ülni! :-) Ez hatalmas meglepetés volt. Ezen kívül egyelőre "csak" annyit tettünk, hogy végigbeszélgettük az egészet. Nagyon érdeklődő kisfiú, értelmes kérdései vannak, és fontosnak tartom azt az észrevételemet, miszerint: rendkívül lekötik a részletek. Kommunikatív és jó kedélyű volt tehát, pozitív meglátásom, hogy élénk nonverbális jelzésekkel kíséri a verbális mondanivalóját, abszolút adekvát módon (szerencsére ebből sok a mosoly és vidámság). Egyre jobban emeli a tekintetét a "felnőttek" világa felé (ezt persze a lovon való ülés még jobban elősegíti, ahonnan tkp. ő nézhet le ránk!).
Célkitűzésem: A legfontosabbnak a pszichológiai szempontú megközelítést, lovasterápiát tartom. Az a cél, hogy minél jobban kinyíljon: a világ dolgaira, később pedig saját magára vonatkozóan. Sok szimbólummal szeretnék vele dolgozni, melynek kapcsán a jelenlegi viselkedésének az oki hátterét szeretném feltárni (nem azt, amit az orvosi diagnózisok leírnak, hanem ami benne, saját magában rejtőzik, talán öntudatlanul). Eközben reményeim szerint sokat fog javulni az önértékelése, az önbizalma - ehhez használom fel a lovastorna-gyakorlatokat és egyéb, megszokott módszereimet. Nagy örömmel fogok a közös munkánkhoz! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése