Együttműködés

Fantasztikus érzés látni, mennyire szeret ez a kisfiú lovagolni! Az autisztikus viselkedésformákra egyáltalán nem jellemző módon csupa mosoly, öröm, boldogság, szemkontaktust tart, sőt, irányítható a tekintete (ma pl. megnéztük, hogy a távoli karámban is legelnek a lovacskák...). A játékokban, feladatokban egyre jobban együttműködik. Már elég annyi szóbeli utasítás, hogy "indítsd el a lovat", s ő megsimogatja - bár a "lépés" vezényszóból ma is csak egyszer sikerült egy kis töredéket hallanom, ám természetesen az ő esetében ez is nagy dolog. Az együtt számolás még kicsit félénken ment - máskor, ha magától számolgat az ujjain, nagyon bele tud lendülni, de így, kérésre kicsit szégyellős volt. A mondókázás viszont szemmel láthatólag tetszett neki, a ritmus nagyon jól megfogja, leköti, érdekli. Egyszer sikerült hangosan kimondania, hogy "egy". De visszatérve az együttműködésre: már nagyon jól tudunk egymással labdázni, ügyesen koncentrál az elkapásra és konkrétan nekem dobja vissza a labdát. A voltizsgyakorlatok képekről történő utánzása is megerősödött, most már szóbeli (vagy taktilis) rásegítés nélkül, önállóan megcsinálja a kartartásokat és a háttal ülést! Ami még szintén igen sokat javult: a fújás. Most már konkrétan, erőteljesen fúj - bár kicsit a szél is rásegített a színes pörgettyűre, ami egyáltalán nem volt baj, mert remek pozitív visszacsatolásként funkcionált, úgy, mintha az ő fújása lendítette volna be a kereket! Levezető relaxációnak azt terveztem, hogy a ló nyakán előrehasalva lépünk egy kört - mondanom sem kellett, érdekes módon a mai foglalkozáson többször is így helyezkedett el, én pedig hagytam... Ő (ill. az idegrendszere) pontosan (ösztönösen) tudja, mi a jó neki...!!!