Újrakezdés

A hosszú téli-télvégi kényszerszünet után magam is (s mint kiderült, a szülők is) meglehetős izgalommal vártam, hogyan fognak a kicsik viszonyulni a lovazáshoz. Így utólag igazából nem is értem a fenntartásaimat. Annyira rugalmasan, akkora örömmel jöttek, és ment minden, mint a karikacsapás, ott folytattuk, ahol befejeztük. Ennek nagyon örültem! :-)

Változatlan az a meglátásom, hogy a lovakat és az autizmus-spektrumzavarral élőket valamiféle különleges szál köti össze, és elképzelhetőnek tartom, hogy egy olyan dimenzióban kommunikálnak egymással, amiről nekünk, neurotipikusoknak fogalmunk sincs. A Pazar alapvetően nem egy olyan ló, aki nagyon bírná a babusgatást, és játékosnak sem mondható, inkább komoly, sokszor olyan, mint egy bölcs öregúr. Ebből a tartózkodó állapotából egyedül az autisták hozzák ki. Amint ez a kisfiú megjelent, a lovamnak ismét az volt az első dolga, hogy lehajtotta hozzá a fejét, odadugta az orrát, hihetetlenül érdeklődik. Mondom, ez annál is inkább különös, mert egészséges(nek mondott) emberekkel nem így viselkedik...

Beszédindítás terén úgy állunk, hogy értelmes hangsorokat most nem, de (számunkra) értelmetleneket (ha úgy tetszik, pszeudoszavakat) szinte megállás nélkül gagyarászott a ló hátán, meg dúdolgatott. Láthatólag nagy örömmel töltötte el a lovaglás. Ami eddig még nem indult be nála: a cselekvésutánzás (vagy a képkártyákon látott voltizselemek utánzása). Ezen a téren most történt egy apró előrelépés, a karikák felemelése formájában. Egy olyan kisgyerektől, aki az első alkalmakkor magától meg se mozdította semmijét sem, ez igen nagy eredmény. Nem beszélve arról, hogy verbális utasításra (pl. azt a lábad tedd ide) már önállóan körbefordul a lovon. Emlékszem, az első foglalkozásokon szó szerint nekem kellett emelnem a teljesen elhagyott végtagjait (ha meg akartam mozdítani). És ahhoz képest egyáltalán nem találkoztunk még olyan sokszor, ez volt a 9. terápiánk.

Ami még további lehengerlő eredmény, hogy mennyire jól emlékezett a lóápoló eszközökre. Olyan ügyesen mutatta és használta is őket, mint még soha ezelőtt. Ezen kívül egyszer sem kellett könyörögni elinduláskor, hogy simogassa meg a Pazart - első kérésemre megcsinálta. (A korábbi foglalkozásokon azért mindig volt  több-kevesebb erőlködésem...) Rendkívül jó eszű kisgyerek. Lehetetlen, hogy ne tudjon beszélni...