A figyelemzavaros-hiperaktív kis óvodásommal az elmúlt 3-4 hónapban alig találkoztam. A munkám talán egyetlen nehézségét a fedeles lovarda hiánya okozza, ezért volt ez a tél olyan, amilyen. A kislány is sokat volt beteg, és az időjárási körülmények sem voltak túl kedvezőek. Vele a nyári időszakban kezdtünk el dolgozni. Akkor hétről hétre jártak, s 2-3 hónap alatt jelentős eredményeket sikerült elérnünk: sokat javult a figyelme, a mozgása, a szabálytudata, a viselkedése. Az én foglalkozásaimon is mérhetőek voltak a viselkedésbeli változásai, továbbá az anyukája is kedvező visszajelzéseket adott időről időre, főleg a figyelmének javulásáról. Nos, visszatérve a hosszú kényszerszünetre, most, hogy újra találkoztunk, bizony eléggé szétesett a kislány. A figyelemproblémák és a hiperaktivitás fizikális tünetei is látványosak voltak. Nem szívesen vett részt a képes-játékos feladatban, nem érdekelte a vers, alig várta, hogy vége legyen. Mellébeszélt, és szemmel láthatólag igen nehezére esett türtőztetnie magát. Izgett-mozgott a ló hátán, de leginkább a lábait lengette és emelgette. Ezen kívül gyakran előfordult, hogy ráhasalt a ló nyakára, letette a fejét, szinte feküdt. Érzékeltem, mennyire "kiabál" az idegrendszere azért, hogy a ló ringassa. Emiatt több olyan feladatot is adtam, amikor ráfeküdhetett a hátára. A foglalkozást hasonfekve, becsukott szemmel fejeztük be. Még csendben is tudott maradni hozzá. Ez a foglalkozás a szemem láttára volt nagyon szép példája annak, hogyan tevődik át a ló ritmikus, az egész izom- és idegrendszert stimuláló mozgása a rajta ülő páciensre, s hogyan fejti ki jótékony, nyugtató, "szelídítő" hatását. Bízom benne, hogy egy kicsit hazavitt ebből az állapotból a kis páciensem. És természetesen abban sem kételkedem, hogy amint visszatérünk a rendszeres kerékvágásba, újra hatékonyak leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése