Hiperaktivitás ide vagy oda, ha már nagyon vágyunk lovagolni, és nagyon szeretjük a Pazart, akkor képesek vagyunk még arra is, hogy fegyelmezettek és együttműködőek legyünk! :-))) Ez a mai foglalkozás eredménye. Hihetetlen az a szeretetmennyiség, ami ebből a kislányból árad. A lovat is úgy öleli... (látni kellene azt a pici kislányt, ahogy átöleli a ló lábát - annyit ér el belőle, hááát...), és a végén az én ölembe is úgy odakucorodott, ölelt (és már nem akart megfojtani!:), nyugodt volt és nem viháncolt. Büszke vagyok rá! És a leginkább arra, hogy jó egy hónapnyi kihagyás után, mivel nagyon vágyott rá, újra ügettünk egy picit, és most először képes volt arra, hogy ne kacarásszon közben, hanem tartsa csukva a száját. Hihetetlenül koncentrált. Nagyon büszke vagyok rá! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése