A szerencsétlen, kb. egy hónapnyi kényszerszünetünk után már a kis három-négyéves mazsolák is alig várták, hogy újra láthassák a Pazart. Az autizmus-spektrumzavar egy érdekes állapot, nem véletlenül spektrumzavar - széles skálán mozognak a tünetei. Gyereke/embere válogatja. A szóban forgó kisfiú például tud beszélni, méghozzá nagyon szép kiejtéssel, de nem adekvátak a megnyilvánulásai. Csak azt mondja, ami az eszébe jut, és csak akkor, amikor ő azt úgy gondolja. Elég nehéz a fejlesztésük, mivel alapvetően úgy tűnik, hogy a nyelvi ismereteik a konkrét világban megtapasztalt dolgoktól teljesen külön funkcionálnak, mintha az egész mentális lexikonuk a való világtól teljesen külön életet élne. No, de mire nem jó néhány hétnyi kimaradás a lovaglásból, ahová nagyon vágyunk vissza? Például ez a kisfiú remekül megtanulta a nevemet és bőszen mondogatta is nekem, hogy így "Vera néni", meg úgy. :-) Ezen kívül a mai foglalkozás kiemelkedő része pedig az a feladat volt, amikor körbesétáltunk a tanyán, hogy megismerkedjünk az ott élő állatokkal. Ezen a ponton jelzem, hogy a jelenlegi eredmény - gondolom - a szülőknek köszönhető, akik tanítgathatták már csemetéjüket ilyesmire, hogy a boci azt mondja: "bú", a liba meg azt, hogy "gá-gá" stb. Először is: a kis páciensem ránézésre kapásból végigsorolta, milyen állatokat lát az udvaron, és többnyire azt is tudta, melyik milyen hangot ad. Ebben a feladatban nagyon együttműködő volt, és ezt egy fontos eredménynek tartom. S talán visszajelzés a szülőknek is: ha valóban az ő munkájuk eredménye (mert kié másé lenne), és esetleg magukban még bizonytalanok lennének abban, hogy ha otthon el is mutogatják az állatkákat pl. egy mesekönyvben, vajon a gyermekük számára ez valódi ismeretként rögzül-e, hát akkor jelzem nekik: igen! Ez sikerült! Ez most egy nagyon nagy előrelépés, szép eredmény! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése