Szünet után...

:-))) Ezt az érzést nem lehet szavakba önteni!!! :-))) Csordultig van a lelkem örömmel, de hogy miért is, no, azért igyekszem körbemagyarázni:

Bizony, az autizmus-spektrumzavar egyik vezető tünete a kommunikáció kibontakoztatásának nehézsége. Az autisták egy része egyáltalán nem is beszél. A szóban forgó kis páciensemmel is hasonló a helyzet ezen a téren - bár róla tudjuk, hogy birtokolja a nyelvet, csak egyszerűen nem akarja azt nekünk megmutatni... (Néha egyébként az az érzésem, hogy inkább az elektív mutizmushoz áll közelebb - a szüleitől kapott információim alapján.) Nos, hát egyszer már volt egy hatalmas élményem vele kapcsolatban, amikor a "Lépés, Pazar!" vezényszóból a kezdő hangokat kiejtette. Azóta eltelt több, mint egy hónap, amíg sajnos nem tudtak jönni, mert a Pazar háta megsérült, így kényszerpihenőn volt szegény. A mai lovaglás tehát ilyen előzményekkel a hatodik találkozásunk volt. Arra gondoltam, körbesétálunk a tanyán, megnézzük, milyen állatok laknak még arrafelé. Egy zsákban ezeknek a plüss-változatait cipeltük magunkkal. Elsőként a libáknál-kacsáknál álltunk meg. Arra kértem a kisfiút, keressen ki a zsákból olyan állatot, amilyet itt is lát. Amikor megtalálta, mondtam neki, hogy ez a liba - és a liba azt mondja, hogy "gá-gá". Csak egyszer kértem, hogy mondja ő is - éééééééés: mondta!!!!!!!! Csupa mosollyal az arcán! :-)))))))) Mire én természetesen éppen csak nem kezdtem el tűztáncot járni örömömben - ami aztán ragadós volt, mert ő is tovább örült annak, hogy én örülök... Ez csak így működik! :-) És a sikerélmény-áradat folytatódott. Továbbmentünk a tehenekhez. Mondtuk, hogy "búúú" - igen, mondtuk, ugyanis ő is ismételt! :-)))

A beszédkezdeményeken kívül is büszke vagyok a kicsire. Azért, mert egy autistától egyáltalán nem várható el, hogy együttműködjön velem és manipuláljon különböző eszközökkel, ez a kisfiú pedig mindezt remekül megteszi. Leápolja a Pazart a három eszközzel, amit már ismer (vakaró, kefe, fésű), továbbá megsimogatja, ha kérem, és a "Lépés, Pazar!" vezényszóból ma is kimondott egy annyit, hogy "lé Pa" - körülbelül.

Hát, jó, írok valami kevésbé eredményeset is, hogy ne legyen ilyen csöpögős ez a bejegyzés ;-) A voltizsálás vele nehezebben megy, igen, nehéz rávenni, hogy emeld a lábad, tedd ide, fordulj így-úgy... Szóval persze, hogy van min dolgozni, de hát nem megéri??? :-)))