Körülbelül 1 hónapnyi kényszerszüneten vagyunk túl. No, nem a gyerekek miatt, hanem szegény Pazar állapotából kifolyólag... De szerencsére már meggyógyult, és az e hét végi lovaglások bizonyítják, hogy nem felejtette el a tudományát! :-) Ő sem, meg a gyerekek sem. Bár vannak, akik az újra-találkozás örömére annyit beszéltek, hogy be nem állt a szájuk :-), de ezt most betudtuk az örömüknek és hagytam őket kibontakozni. És hát igen, kérem: van, aki lehet, hogy tanulási nehézségekkel (zavarokkal) küzd, de úgy üget a Pazarral, olyan szép testtartással és olyan egyensúlyban, mint aki lóra termett! Nagyon büszke vagyok a kisiskolásomra! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése