Nem beszélő kis 3 és fél éves autistám pont egy hónapja jár lovasterápiára, azaz ma lovagolt negyedik alkalommal. Már a lóra ültetés pillanatában járt a szája, de persze értelem nélküli hangsorokat produkált. A mai foglalkozásra azt találtam ki, hogy "élő társasjátékot" játsszunk. Csináltam egy nagy dobókockát, aminek különböző színűek az oldalai (a kicsik kedvéért, akikkel színegyeztetésre használható), a körkarám falára pedig ugyanilyen táblákat helyeztem el (1-től 6-ig). A feladat: amennyit dob, ahhoz a számhoz megyünk elvégezni egy kijelölt feladatot. Tudtam, hogy ezt a kisfiút igen érdeklik a számok és keni-vágja őket. Hát, ez így is van - végül nem is sikerült vele eldobatnom a kockát, mert annyira lekötötte, forgatta, nézegette. Inkább elkezdtem hát kérdezgetni: mutasd meg, hol van a 2-es! Nemhogy a kockán, de az ujján is megmutatta az összes számot, valamint a karám oldalán lévő képekkel is össze tudta őket párosítani! :-)
Miközben elkezdtünk játszani, továbbra is alkalmaztam az eddigi módszert: akkor indulunk a lóval, ha megsimogatjuk és mondjuk neki, hogy "lépés, Pazar!". Eddig csak én mondtam, hiszen tudtam, hogy őtőle ezt úgysem várhatom - egyelőre. Aztán ma, az egyik ilyen indításnál megszólalt: "lépé, lépé, lépé, lépé" :-)))))) - ennyi volt, de határozottan konkrét helyzethez kötött szó-megnyilvánulás! :-))) Ezután pedig még a "három" szót is kimondta, hasonlóképp nem tökéletes kiejtéssel, de egyértelműen arra utalva! :-))) Egy alkalommal, nem többször, de ez a két megszólalás már konkrét és tudatos volt! :-D
Tovább is van - mondjam még? :-)
Nekem ez több, mint elég!!! :-)))
(Úgy gondolom, nincs mese, a beszédtanítást a matematikára kell építenem - új felfedezés a tudomány szolgálatában :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése