Gyógypedagógiai és pszichológiai szempontú lovasterápia Pazar nevű lovam segítségével. Az indikációkról és az esetleges kontraindikációkról az Oldalak menüpontban olvashatnak.

2010. október 3., vasárnap

Kapott diagnózis, saját állapotfelmérés, célkitűzés

A páciens: 3 éves kisfiú (I-061217)
A diagnózis: F8410 Autizmus-spektrumzavar (atípusos autizmus)

Új páciensem autizmusát nemrég (néhány hónappal ezelőtt) diagnosztizálták. A gyermek korábbi életszakaszaiban normálisnak tűnő fejlődése megakadt, illetőleg visszafordult. A szülők maguk kezdeményezték a kivizsgálást: az első neurológiai vélemény - mely a nyár elején készült - még negatív, a második, a nyár végén azonban már egyértelműen pozitív volt a pervazív fejlődési zavar tekintetében.

Legelső találkozásunkkor még csak ismerkedett a lóval: megnéztük a boxban, megetettük, megsimogattuk. Már akkor feltűnt sajátos kapcsolatfelvétele: nem a kezét, hanem a fejét közelítette a ló fejéhez. Ez a fajta kontaktus-kezdeményezés azóta is megfigyelhető nála.

A második találkozásunkkor már lóra is ült. A körülményekhez képest bátran viselkedett, és a legtöbb gyerkőchöz hasonlóan szerencsére neki is tetszett a lovacskázás. Az egyensúlyát gyengének találom: sokszor oldalra csúszik a lovon (és ezt magától nem javítja). Nehezen veszi fel és esetleg másodpercekig tartja csak a szemkontaktust. Emellett folyamatosan beszél, szavakat és mondatokat mond, de ezek legtöbbje nem a helyzetnek megfelelő közlés/kijelentés. Megfigyelhető nála az echolália. Együttműködésre bírni ezen az első foglalkozáson szinte lehetetlen volt. Az eszközöket inkább eldobálja, nem manipulál velük, nem utánoz. Mindez igaz a mozgásutánzásra is. Ha rásegítek, tehát pl. megfogom a kezét és oldalra tartom, mihelyt elengedem, leejti.

A harmadik találkozásunkkor azonban, ami a lóra ülés szempontjából a második alkalmat jelentette, már egyértelműen jobban teljesített. Sokkal készségesebben együttműködött velem és a lóval is - bár a legnagyobb nehézséget e tekintetben még mindig a szemkontaktus felvételének hiánya és a nagyon hamar elterelődő figyelme okozza. A lóápoló eszközöket most nem dobta el, rövid manipulációra sikerült rávenni, rávezetni. Képekről kartartásokat ugyan még nem utánoz, a papírt összegyűri... A képkirakós játéknál a legelső elem helyét meg kellett mutatnom neki, a többit azonban magától rakta ki, méghozzá nagyon gyorsan és ügyesen. A képen látható fát, felhőt, lovat stb. azonban nem tudja összeegyeztetni a valósággal (amikor kérdeztem, hogy hol van még pl. felhő, nem tudott a képtől elszakadni, ugyanakkor a "Hol van még ló?" kérdésre pont fordított volt a reakciója, a Pazarra mutatott, de a képen nem ismerte fel).

Beszédtevékenysége viszont sokkal adekvátabb volt, mint az első alkalommal. Megtanítottam, hogy a lovat mindig egy simogatással és a "Lépés, Pazar!" vezényszóval indítjuk (bár a foglalkozás vége felé már nehezebb volt erre rávenni, lankadt a figyelme). Most is sokat beszélt, de általában a helyzetnek megfelelő kifejezéseket használt. Olykor megfigyelhető, hogy utánoz (engem, vagy a háttérben bégető bárányt:). Nagyon örültem neki, hogy a malomgyakorlat egyes elemeit lépésben sikerült megtartania (pl. oldalülés, háttal ülés). A nagymozgásai és a koordinációja még mindig nehézkes, magától nem emeli a lábát, csak segítséggel érhető el nála a helyzetváltoztatás.

Cél: A legfontosabb célkitűzés ennek a kisfiúnak a szempontjából az volna, hogy a kommunikációját és a szociális interakcióit sikerüljön valamelyest koordinálni (figyelmét fejleszteni, beszédprodukcióját adekváttá tenni, a Pazarral és a velem való kapcsolatát, viselkedését szabályozni) - előbb a lovas közegben, majd várhatóan az itt elsajátított ismereteket a "kinti" életébe is átültetve. Hosszabb távú fejlesztést igényel, de az eddigi meglátásaim alapján jó esély van arra, hogy a lovasterápiával komoly eredményeket érhessen el!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése