Hiperaktív kis bogárkám 5. születésnapja volt a közelmúltban. Azóta még nem találkoztunk, de már jó előre mondogatta nekem, hogy "Vera néni, nekem születésnapom lesz ám!" - úgyhogy ezt nem lehetett nem elfelejteni! :-)
Nagy meglepi-lovaglással készültem. Pont az elmúlt foglalkozások során tanultuk ugyanis, hogy mit esznek a lovacskák, és megismerkedtünk a zabbal - testközelből is, ugyanis a pici lány nagyon meg akarta kóstolni, igaz, hamar ki is köpte ;-), de mondtuk neki az anyukájával, hogy vannak olyan zabos élelmiszerek (mint pl. zabpehely), amit mi, emberek is meg tudunk (és meg szoktunk) enni. No, hát ennek apropóján zabos kekszet sütöttem, amit egy szép kerek dobozkába rejtettem el (még egyszer is köszönet Ritus barátnőmnek a fincsi receptért!:-)). A doboz tetejét lovas szalvétával vontam be. Vásároltam apró katicabogár-matricákat, a lovacskákra pedig előre elhelyeztem 5 kis gyurmaragacsot. Kis szülinaposomnak különböző lovon végzett feladatok sikeres teljesítésével össze kellett gyűjtenie mind az 5 katicát, és felragasztani a kijelölt helyekre - ezután tárult fel a "mesetorta".
Az ilyesfajta - mesés történetbe illesztett - feladatok már máskor is sikert arattak nála. Talán másoknak is segítség lehet, amit most mondok: még az ilyen nagyon hiperaktív, izgő-mozgó gyerkőcöt is remekül leköti az érdekes, cselekedtetős történet - főleg, ha még tétje is van, viszont vigyázzunk rá, hogy ez soha ne nagy értékű tárgyjutalom legyen, inkább olyan, ami a szívből és a szívhez szól!;-) Szóval összességében: még az olyan feladatokra is rászánta magát a vágyott katica megszerzéséért, amit egyébként nem szeret (pl. verset tanulni/mondani). És az az öröm, ahogy ízlett neki a süti - hát elmondhatatlan! :-)))
Nagyon bízom benne, hogy hosszú távra szóló motivációnak sem volt utolsó ez a foglalkozás. Én legalább annyira élveztem - vagy még jobban, mint az ünnepelt! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése