Hihetetlen boldog vagyok, mert a diszes kislányom olyan ügyes a voltizsban, hogy ilyennel még nem találkoztam! :-) A zászlót - puszta verbális instrukció alapján - életében először úgy megcsinálta, ahogy a nagykönyvben meg van írva! Pedig: ez az egyik legnehezebb voltizsgyakorlat... Ösztönösen úgy tartotta mindenét, ahogy kell. A malom már kapásból megy lépésben is, és a liszteszsákra is remekül emlékezett, pedig csak egyszer csináltuk. Óóó, de jó lesz vele lovastornázni! Igen nagy lehetőség rejlik benne! :-)))
Újabb megfigyelésem ezen kívül "beszélőkéjének" a fokozódása, miközben - és itt jön a lényeg - úgy osztja a figyelmét, hogy azt sosem gondoltam volna. Tükörjátékot játszottunk, kar- és fejtartásokat mutattam, azt kellett a lépő ló hátán visszatükröznie, és úgy csinálta, mint a vízfolyás, miközben be nem állt a szája, hol magától csapongott, hol külső körülmények vonták el a figyelmét, és :-))) párhuzamosan úgy tornázott, hogy nem igaz... ;-) Ez jó. Most minden vicceskedést és vidámságot félretéve. Ez nagyon jó! Van MI-vel MI-t kezdeni!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése