Jó egy hónapnyi lovasterápiás munkán vagyunk túl a részképességzavaros, diszkalkuliás másodikosommal. Változatlanul szépen dolgozik, készségesen együttműködik a foglalkozásokon. A mostani lovaglásra néptáncolás után érkeztek. Fontosnak tartom megjegyezni az összefüggéseket: látható lenyomata volt, hogy előtte jól kiugrálta magát, hiszen máskor lóra ülés után percek telnek el azzal, hogy lényegében össze-vissza beszél mindenféléről (nagy örömében:), de a mondanivalója csapongó, nem sok összefüggéssel. Ma azonban hihetetlenül nyugodtan és értelmesen beszélgetett velem a foglalkozás első néhány percében. Nagyon szépen el tudta magyarázni, milyen játékokat játszanak a néptáncórákon. Összefüggően és értelmesen mesél. Ezt egyébként már egy korábbi foglalkozáson is megállapítottam, amikor is egy teljes napjának a felépítését "lovagoltuk el" futószáron - még mielőtt belekezdtünk volna, magától elmondta kerek, egész, összefüggő mondatokkal, hogyan is néz ki náluk a családban egy hétköznap, reggeltől estig bezárólag. Ezt a képességét nagyon dicséretre méltónak tartom!
Remek egybeesés: a mai foglalkozás egyik legfőbb célkitűzéseként ugyanis pont a beszédfejlesztést jelöltem meg. Könnyen ment az átvezetés az első "beszédes" játékra: a ló egyik oldalára felkötött zsákból apró állatkákat kellett egyesével elővennie, majd kiszámolós mondókával megállapítottuk, melyikünknek kell kitalálnia, milyen hangot ad az adott állatka. A hangutánzással nem is volt probléma, de számítottam rá, hogy a kiszámolót kísérő mutogatás okozhat gondot. Rá kellett vezetni, hogy amikor én magamra mutatok, akkor ő is énrám mutat, nem pedig saját magára - de végül sikerült neki. A figyelem megtartása bizony nehéz: hosszú a kiszámoló, ej, legyen már vége..., egyszer úgy be is gyorsult a beszédtempója, hogy rendesen elvesztette a fonalat. Ilyen játékot majd máskor is fogunk játszani.
Egy kis matekozást is próbáltam belecsempészni a feladatok közé: tapsolj te is annyit, amennyit én tapsolok. Még érdekesebb lett volna lépő lovon végigcsinálni az egészet, de sajnos a Pazar, amint elteszem az ostort (mert hát ugye másképp nem tudok tapsolni:), azonnal megáll. (De persze ezt úgy is nézhetném, hogy ilyen okos, jólnevelt lovam van!:-))) Mindenesetre így egy kicsit könnyebb is volt a feladat. Háát. Először 2-t tapsoltam, ő 3-at vissza. Nagyon nézi a kezemet. Legközelebb majd csukott szemmel is csinálunk ilyet! Csak egytől ötig variáltam a témát, végül azért belejött, de nagyon kellett koncentrálnia. Nehezítésképp azt mondtam: most tapsolj eggyel többet, mint én. Elsőre eggyel kevesebbet tapsolt... Ezzel a tapsikolással egyébként még sok mindent lehet kezdeni - fogjuk folytatni!
A kiszámolós, ritmusos mondókázás, a tapsolás, a ló ütemes lépése mind-mind összekapcsolható, és a ritmus- és tempóészlelés nagyon szoros összefüggésben van a beszédprodukció és -percepció sikerességével (és: a számolással).
Továbbra is nagy öröm számomra, milyen szépen csinálja a voltizsgyakorlatokat. Fontos, hogy a malomgyakorlatnál pontosan és helyesen fogja a kapaszkodókat, és lépés közben úgy forog a lovon, mint egy igazi malom! :-) Ez pedig azt mutatja, hogy ügyes, de legalábbis ügyesedik a nagymozgások koordinációja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése