Lassan elérkezettnek láttam az időt arra, hogy a - legfőbb tanulási nehézségét tekintve - diszkalkuliás páciensem lovasterápiás foglalkozását direkt-matematikai feladatokra építsem. Ehhez készítettem egy számsort 1-től 10-ig, amit felszereltem a kapaszkodók elé, tehát az egész foglalkozás alatt ott volt az orra előtt.
Bevezető gyakorlatként jobb-bal feladatokkal tornáztunk, melegítettünk be a lovagláshoz, pl.: "fogd meg a jobb kezeddel a bal térdedet!" - stb.-stb. Jobbkezessége egyértelmű, ugyanakkor vannak jobb-bal tévesztései (és a lóra nem sikerült átvinnie az iránymegnevezéseket).
Ezt követően megnéztük a számsort és arra kértem, rajzolja a levegőbe azokat a számokat, amiket mondok. Ezt a feladatot ügyesen csinálta. Megfigyeléseim az alábbiak voltak: A 6-os számnál magától mondta, hogy "ezt néha összekeverem a 9-essel". Amikor a 3-ast rajzolta, akkor hozzátette: "és ezt lehet nagyban is" - ekkor ugyanúgy a 3-ast rajzolta a levegőbe, csak nagyobban, viszont idekeverte a nagy E betűt, mert elkezdte magyarázni, hogy az iskolában az "Éva néni" neve kezdődik például így (ha jól emlékszem).
A ló egyik és másik oldalára is felakasztottam egy zsákot. Mindkettőben 5-5 kép rejlett. Egyesével vetettem ki vele a képeket. Előbb az egyik, majd a másik zsákból dolgoztunk. A következő verssel összekapcsolva: "Egy, megérett a meggy." - keresd meg azt a képet, ahol egy meggyet látsz! Amikor megtalálta, egy hosszú bőrre kellett felfűznie őket egymás után. Közben kiderült, hogy részben ismeri csak ezt a versikét. Elég lassan haladtunk a feladattal, mert nagyon sokat mellébeszélt. Viszont nagyon ügyesen fűzött, pedig elég kicsi lyukakon kellett átvezetnie a bőrdarabot (és: nagyon szépen tud masnit kötni!). Szerettem volna emlékezetből visszakérdezgetni a képek alapján a vers részleteit (pl.: melyik az a szám, amikor azt mondjuk, hogy "érik a tök"? - keresd meg a képen!), de erre már nem maradt idő. Fontosnak tűnő megfigyelésem: az alak-háttér differenciálási nehézség (nem ismerte fel a 9-es számot, mint keretet a pónilovat fogó kisfiú körül).
A foglalkozás végén még sokat tornáztunk, elkezdtem arra tanítani, hogy a voltizselemeket egyre pontosabban sikerüljön kiviteleznie, illetőleg 8 ütemben forduljon meg malomgyakorlat alatt. Az ütemtartást is lehet még gyakorolni bőven: ha én számolok, akkor még csak hagyján, de amint neki kell számolnia, 6 alatt befejezi a malmot. Az egyéni megérzésem egyébként ezzel kapcsolatban inkább az, hogy nagyon AKAR teljesíteni (megfelelni!!!), ezért siet, ezért pörög egyre gyorsabban - nem másért. De mindez a következő foglalkozáson ki fog derülni! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése