A figyelemzavaros hiperaktív kis páciensem esetében mind a rövid, mind a hosszú távú célkitűzésem egyik sarkalatos pontja az érzelmek felismerésének és kifejezésének fejlesztése, továbbá a szélsőséges érzelmi kitörések (pl. agressziós rohamok, depresszív reakciók) lehetőség szerinti mérséklése, átminősítése (stb.) volt.
Ahhoz képest, hogy a legelső találkozássunkkor még annyira differenciálatlanok voltak a kis érzelemmegnyilvánulásai, hogy az egyik pillanatban még simogatta a lovat, a másikban pedig felkapta a pálcámat és azzal ütötte a fejét..., már a negyedik foglalkozáson egyértelműen éreztem a változásokat. Már nem úgy szorított, amikor megölelt, mint aki meg akar fojtani, finomodni kezdtek a velem és a Pazarral kapcsolatos érintkezései is. A kis tacsit is nagyon óvatosan simogatta (egész eddig inkább csak nyúzta szegényt, húzta fülét-farkát). A lovaglás befejeztével magától odajött hozzám és megfogta a kezemet, hogy együtt nézzük meg a többi állatot (korábban kitépte magát a kezemből és elrohant). Az ötödik héten egyszer csak lehajolt a lóról, átölelte a nyakamat és azt mondta: "Vera néni, úgy szeretlek!" :-) A nyolcadik héten, amikor az emberi érzelmek (pl. arckifejezések utánzása) után a lovak viselkedési formáit tanultuk, rámszólt, hogy ne tegyem a mérges lovat az ásító paci mellé, tegyük közéjük az okos (figyelő) lovat. A harmadik hónapba lépve egyértelműen sokat simogatta és szeretgette már a Pazart. Az egyik foglalkozáson magától kérte, hogy legközelebb hadd fésülje meg a lovat. Eljutottunk odáig, hogy amikor fegyelmeznem kellett a Pazarkát (mert állandóan legelni akar a kis éhenkórász:), a kislány rendesen letolt, amiért "bántani" merészelem a Pazart, sőt, nem bírja elviselni futószárazáskor az ostorhasználatot, megkért rá, hogy "inkább csak mondjuk neki, hogy lépés"...
Időközben egy agresszív megnyilvánulása volt, amit elég hamar lekezeltünk. Érdekes, hogy ez rám irányult volna, de azért én úgy látszik, vagyok olyan tekintély a szemében, hogy mégsem merte hozzámvágni a kis "villámcsapásait", ezért szegény Pazar kapta a földdarabokkal történő megdobálást... Egy - épp aznap feldolgozott - mese tanulságát felelevenítve kb. 2 percen belül sikerült jobb belátásra bírni.
A szabálytudata a ló körüli teendők kapcsán már sokat alakult. Másnak is felhívja a figyelmét, ha a lovat hátulról közelíti meg, hogy azt nem szabad. Tudja a lóápolás sorrendjét, és azt is, hogy a jutalomfalatot (répát, almát) csak a jól végzett munka után kaphatja meg a Pazar. Néha segít nekem megetetni, vagy helyrepakolni az istállóban a szerszámokat. Lehet, hogy magától szerteszét hagyná az egyes eszközöket, de jól irányítható és bevonható ezekbe a közös tevékenységekbe.
A mozgáskoordinációjával, a nagymozgások kivitelezésével és az egyensúlyával én meg vagyok elégedve. A voltizselemeket nagyon szeretni és nagyon szépen is csinálja. Gyorsan tanul ezen a téren, helyesen emlékezik az új elemekre is. Természetesen van még mit finomítani az egyes gyakorlatok kivitelezésén, és főleg azon, hogy pl. malomgyakorlat közben fogja a kapaszkodót...
Nagyon fontos lenne, hogy azokat a dolgokat, amiket a lovas közegben tanulunk, a "kinti" életére is át tudja vinni. Ez egy következő lépés lesz majd. Viszont máris látok belőle részeredményeket... :-))) Kapott tőlem egy katicás csipeszt a születésnapjára, azzal a kísérőszöveggel, hogy ha bármikor szomorúnak érzi magát (mostanában sokat esik az eső és nagyon nehezen viseli, ha elmarad az aznapi lovaglás...) csíptesse fel a ruhájára és gondoljon rám meg a Pazarra - meglátja, egyből jó kedvre derül. Az anyukájától tudom, hogy a csipeszem a függönyön csücsül, és gyakran megnézi, sőt, a napokban megbetegedett és az orvoshoz is magával akarta vinni! :-)
A figyelmét már hajlandó koncentrálni - ebben a kijelentésben a "hajlandóságra" helyezném a hangsúlyt. Korábban sokkal öntörvényűbb volt, mára pedig egyértelműen látszik rajta, hogy IGYEKSZIK. Természetesen néha igen nehezére esik hosszabb távon is megtartani a figyelmet (és hozzáteszem: a türelmét), de ezek a határok már feszegethetők, kitolhatók - hajlandó együttműködni. Ezt rendkívül fontos eredménynek tartom.
A jövőre nézve terveim között új célkitűzésként szerepelne a páros voltizsba történő integráció némely foglalkozások alkalmával. Nagy gondot jelent ugyanis a féltékenysége, miszerint nemcsak ő az egyetlen lovasom. Mostanában minden játékot haza szeretne vinni. Szeretném, ha sikerülne legalább egy másik kislánnyal együttműködnie, (pozitív) kapcsolatot kiépítenie. Fontos lenne megtanulnia, hogy nemcsak körülötte forog a világ. Ezzel egyelőre még problémáink vannak. Az eddigi eredményekre építve tehát most egy lépcsőfokkal továbblépünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése