Diagnózis: Figyelemzavar
Részképességzavarok
Finommotorikus nehézségek
Diszkalkulia (BTMN-kategória)
Beszédészlelési és -megértési zavarok
(Anamnéziséből kiemelendő továbbá a 11 hónapos korában lezajlott lázgörcs, többszöri eszméletvesztéssel, illetőleg a 8 éves korában - baleset következtében - diagnosztizált G4590 átmeneti agyi ischaemiás attak.)
Megismerkedésünk és az első foglalkozások
Kis páciensem számára - mint azt az anyukájától előzetes telefonbeszélgetésünkből megtudtam - már ismerős terep a lovak világa. 6 éves kora óta jár lovagolni. Édesanyja azonban azért keresett fel, mert az orvosi rendelőben olvasta az ismertető anyagomat a lovasterápiás munka hatékonyságáról, és úgy gondolta, kislánya fejlődése szempontjából a célzott lovas foglalkozások bizonyára még nagyobb segítséget jelenthetnének.
Új típusú izgalommal vártam a kislányt. Ajaj - gondoltam -, lehet, hogy csalódás fogja érni... Természetesen volt annyi eszem /:-)/, hogy ezt az édesanyjának már jól előre elmagyaráztam: itt ugyanis nem lovaglásoktatás folyik, még csak nem is nyeregben lovagolunk, hanem kapaszkodós (voltizs-) hevederrel, lépésben, többnyire vezetett lovon, és különféle lovastorna-gyakorlatokat végzünk. Ez is érdekes ugyan, de más, mint amihez eddig szokott...
Milyen szerencsés ember is vagyok! Az izgalmam ismét hamar elpárologhatott. Egy nyílt, együttműködő kislányt kaptam, aki imádja a lovakat, és csak ennyi a lényeg: hogy LÓ legyen. :-) Már a legelső foglalkozás után megállapítottam, hogy egy nagyon-nagyon jól fejleszthető, tüneményes pácienssel gazdagodtam! Minden feladatot elvégeztünk, amit a fejlesztési tervben erre az alkalomra összeállítottam. :-)))
A kislány figyelemzavara leginkább verbális megnyilvánulásaiban érhető tetten. Hajlamos sokat beszélni, és meglehetősen csapong. Viszont különleges és nagy érdemének tartom, hogy türelmesen kivárja, amíg a felnőtt hozzá beszél, annak ellenére, hogy látszik rajta, hogy ez mennyire nehezére esik. Igen tisztelettudó, jólnevelt kislány!!! A szemkontaktust kicsit nehezen vette fel, főleg az első találkozásunkkor, ugyanakkor a második-harmadik foglalkozáson - a lovon ülve - már szemlátomást kereste és fogadta is a tekintetemet. Beszédfejlesztése szempontjából mindez azonban egy picit a kisördögöt is belém ültette: vajon mennyire támaszkodik beszédészlelés és -megértés szempontjából a vizuális információkra...?
Ügyes a nagymozgásos, koordinációs feladatokban és jó az egyensúlya. Egyből megcsinálta a malomgyakorlatot, nemcsak megállított lovon, hanem lépésben is. Jól fogja a kapaszkodót, nem keresztez.
Különböző színű karikákkal játszottunk. Először egy zöld és egy piros karikát adtam a kezébe, ezeket kellett meghatározott irányokba tartania (pl. a zöldet előre, a pirosat felfelé stb.). Ezeket a feladatokat ügyesen megoldotta. Amikor azonban a két lábára is kapott egy-egy zöld és piros karikát, és arra kértem, helyezze el őket úgy, hogy az egyik oldalon (jobb kezén és jobb lábán) is azonos színű karikák legyenek, meg a másik oldalon is, akkor kezdődött a fejtörés. Igen-igen körülményes módon, nagy nehézségek árán oldotta meg a feladatot. Ugyanezt a játékot egyébként egy négyéves kislánnyal is megcsináltam már, aki seperc-alatt megoldotta a történetet: kicserélte a két kezében lévő karikákat, és slussz. (Ő is súlyos figyelemzavaros, és még hiperaktív is.) A nyolcévesem (aki most második osztályos) leszedte az összes karikát a kezéről-lábáról, próbált lehajolni velük, de csúsztak le a kezéről..., summa-summárum: megcsinálta, de nyakatekerten. Legfőbb célkitűzésemmé - az ő fejlesztését tekintve - valahogy ez vált:
Cél: A problémamegoldó gondolkodás fejlesztése - a mozgásossággal és a verbalizmussal összefüggésben
Nyelvészként, bevallom, a matematikai nehézségek kezeléséhez vajmi kevés közöm van, de úgy gondolom, hogy a gondolkodás tréningjén, a logikai feladatokon keresztül eljuthatunk odáig, hogy tapasztalatait előbb-utóbb a számtanórákra is át tudja vinni.
Meg kell mondjam, van bennem még egy érdekes érzés. Gondolom, ez a kislány tisztában van vele, hogy ő matematikából nem annyira ügyes, mint a többiek. Az első három foglalkozás mindegyikén elhangzott viszont valamilyen pozitívum a matektanulással, a matektanárnénivel kapcsolatosan a szájából. Ezek mindegyike spontán közlés volt (nem irányított és nem rákérdezésre adott válasz). Kedvenc tantárgya a matek, és kedvenc tanár nénije is a matekos, akit azért szeret, mert neki "könnyebb feladatokat ad", mint a többieknek, és "nagyon kedves"...
Azt is látom, hogy nagy a megfelelési kényszere (vagy vágya?...), és talán kicsit szorongó is. Nem nagyon tesz (mer tenni...) önálló megnyilvánulásokat. A mondatonkénti történetépítő feladatnál szinte az én állításaimat ismételte, esetleg egy-egy plusz szóval megtoldva az elhangzottakat. Beszédfejlesztésre biztosan szükség lesz - de ez nem fog problémát jelenteni! :-)
Gyanús még az aszimmetrikus tónusos nyaki reflex... Kértem, hogy mutasson a labdával ilyen-olyan irányokba (4 képet helyeztem el a körkarám oldalán, különböző színű lovakról, ezekből válogattam: mutass a fekete ló felé, hol van a sárga, stb.-stb.). Megy a feje a karja után - akkor is, amikor direktben azt kértem, ne nézzen oda, csak mutasson (illetőleg: engem nézzen, a labdával pedig ezt-azt mutasson).
No, de semmi baj! Egy tüneményes, jólnevelt, törekvő kislány, tele szeretettel (és hozzáteszem: értelmes, okos, intelligens, törődő szülőkkel!) - meg fogjuk váltani a világot, én biztos vagyok benne!!! :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése