Nagyon jó érzés végiggondolni az elmúlt kb. három hónapot. Foglalkoztam egy kislánnyal, akinek megkésett beszéd- és mozgásfejlődése miatt volt szüksége a lovasterápiára. Annyira bizonytalan egyensúllyal, gyenge mozgáskoordinációval kezdtünk... Több gondot okozott a koncentráció és a figyelem megtartása is. Aztán...
Gyönyörű példáját hozta ez a kislány annak, hogyan segít mindezeken a ló! És ehhez a heti egyszeri foglalkozások is elegendőnek bizonyultak. Szépen helyreállt az egyensúlya, sokat javult a mozgásügyessége (a nagy- és finommotorikát is beleértve). Ennek hétről hétre látható jeleit mutatta a mozgásos, rajzos, bábos stb. feladatok kivitelezése kapcsán. A voltizsgyakorlatok közül néhányat már lépés közben is önállóan csinál (pl. a malomgyakorlatot és annak részeit, a sarokülést, törökülést). 30 percen keresztül képes komolyan odafigyelni, együttműködni a lóval és a terapeutával. De ami még számomra is meglepő: a beszédprodukciója is sokat javult! És biztos vagyok benne, hogy nemcsak az én fülem szokott hozzá a pöszeségéhez, mivel a fejlesztési terveimben hétről hétre rögzítettem a tipikus hangképzési problémáit, így dokumentálva áll előttem, mennyivel tisztább, érthetőbb jelenleg a beszéde.
Most, az ősz beköszöntével befejeztük a közös munkánkat. Nem mondom, hogy nincs már mit fejleszteni: a mozgáskoordinációján, a szem-kéz koordináción, illetőleg a hangképzésén természetesen. Ugyanakkor olyan biztos alapokat kapott, amelyet (továbbra is így gondolom) a lovasterápia speciális hatékonyságának köszönhetünk. Kellemes érzésekkel bocsátom útjára, megérett arra, hogy lovasiskolai keretek között, egészséges társaival együtt, nyeregbe szállva tanuljon tovább lovagolni!
Nagyon jó ezeket a bejegyzéseket olvasni! Nagyon tetszik a blogod ! :) Ha gondolod nézd meg az enyémet is igaz most kezdem: www.voiceofthehoof.blogspot.hu ;) Követlek!
VálaszTörlés