Mozgásfejlesztés

Ebben a fejezetben a mozgásfejlesztés lehetőségeiről fogok időközönként írni. Megfigyeléseimhez segítséget nyújt egy 4 éves kisfiú, akit infantilis cerebralparesis-szel diagnosztizáltak. Anamnéziséből a magam részéről többet nem emelnék ki - egyrészt a rengeteg, egymásnak olykor súlyosan ellentmondó diagnózis miatt, másrészt a magam szakavatatlansága folytán. Hivatalosan nem foglalkozom (és nem foglalkozhatom) mozgássérültek lovasterápiájával, ezzel a kisfiúval - szülői beleegyezés alapján - egyéb körülmények miatt (és orvosi javaslatra, továbbá orvosi beleegyezéssel) tettem kivételt.

A lovasterápia mozgásfejlesztésre gyakorolt hatékonyságáról néhány alapvető ismeretet szeretnék csak megosztani. A legfontosabb hatótényező, hogy a lépésben járó ló pontosan olyan impulzusokat, s ezen keresztül olyan érzéseket közvetít a rajta ülő páciensnek, mintha ő maga járna a saját két (egészséges) lábán (csakhogy: ez nem igényel tőle aktív erőfeszítést, majdnem azt mondhatnánk, hogy passzívan mozgatja át valamennyi izomcsoportját). A ló hátsó lábaiból kiinduló mozgásimpulzusok áttevődnek a rajta ülő páciens medencéjére, majd továbbhaladnak a gerincen, egészen a nyakszirtig, s ingerlik a magasabb szintű agykérgi központokat is. Ezek a mozgásimpulzusok egyensúlyi és tartási reakciókat váltanak ki. "A proprioceptív és szenzomotoros hatások segítik a felegyenesedést, a helyes tónus kialakulását, és lehetővé válik az optimális mozgásminták kiépítése (vö. Györgypál Zoltánné 2006. Hippoterápia. Unicornis Egészségforrás Alapítvány, Balogunyom)". A ló ebből a szempontból tehát "terápiás médiumként" működik közre a foglalkozásokon.

A saját esetem kapcsán elsődleges célkitűzésem ennél a kisfiúnál a spasztikus izomzat oldása, a gerincoszlop-környéki izmok erősítése, valamint az egyensúly és a mozgáskoordináció fejlesztése volna. A foglalkozások azért nem nyeregben, hanem szivacs és voltizsheveder segítségével történnek, hogy minél közvetlenebbül tudjon érintkezni a páciens teste a ló testével, mozgás a mozgással, izomcsoport az izomcsoporttal. A lovasterápiától (el)várható, hogy a szükséges helyeken erősít, másutt azonban ellazít - s mindez a páciens tudtán kívül, spontán módon történik, azaz: a ló tudja a dolgát :-). 

Három foglalkozáson vagyunk túl ezzel a kisfiúval. Mára nagy örömmel írhatom, hogy a legelső találkozásunkhoz képest, amikor még görcsösen kapaszkodott a voltizshevederbe, ma már két elengedett kézzel ült lépésben a lovon, sőt, elkezdtük a voltizsgyakorlatok tanulását is, és már háttal ülésben is léptünk! :-) Hétről hétre lehet érezni, hogy sokat oldódik: pszichésen is (a lovas közeget és a velem való kapcsolatát tekintve), s ezzel párhuzamosan látszik, hogy mozgásában is. S mivel nagyon értelmes kisgyerek, érdeklődő és kommunikatív, bízom benne, hogy ő is sokat fog fejlődni a Pazar hátán!