Szólánc

Folytatva a múltkori foglalkozást, amit nem sikerült befejezni, mert nem maradt elég idő annak megfejtésére, hogyan is képzelem el azt, hogy "lépjünk le egy számot" a Pazarral (pl. az 1-es szám alakját "írjuk le" a földre...), hát gondoltam, most azért ezt megoldjuk valahogy. Ostorból és futószárból "belerajzoltam" a hóba a 12-es számot. Az ostorból 1-est, a futószárból helyes 2-est kerekítettem. Így emlékeztettem a kislányt a múltkor félbehagyott feladatra. Először megkérdeztem tőle, melyik számot látja. Érdekes, hogy először mondta a 2-est, utána az 1-est (jobbról balra haladva). Rákérdezés után, hogy ha ezeket összeolvassuk, mi jön ki belőle, válaszolta meg a 12-t. A bemutatott példa alapján megkértem, mutassa meg, merre induljunk el, ha a 3-ast szeretnénk hasonlóképpen lelépni a lóval. Nem értette - én meg nem feszegettem. Túl elvont volt számára ez a feladat.

A szóasszociációs gyakorlattal is maradt még tennivalónk, de mostanra inkább számos feladatokat terveztem. Különösen a beszédészlelés, a figyelem és a munkamemória működéséről nyújt információt, ha arra kérem, ismételje meg az általam kimondott számot, majd mondjon hozzá ő is egyet - ezt követően nekem már három számot kell végigmondanom, tehát mindig ismételünk az elejéről, és mindig bővítjük a sort egy újabb taggal. Éppen, hogy csak kiadtam az instrukciót, máris a szavamba vágott: az iskolában szóláncot szoktak játszani, és ő abban nagyon ügyes - közölte. Nos, hát kaptam az alkalmon, és hagytam, játsszuk azt, amit ő szeretne (és amiben ő ügyesnek érzi magát). Ezek a lovasterápiás foglalkozások ugyanis nem arról szólnak, hogy ugyanolyan kötelezettségnek élje meg minden percét a gyermek, mint az iskolai vagy bármely más fejlesztő munkáknak. Itt úgy gyógyulunk, úgy fejlődünk, hogy közben élvezzük is. Szeretetből, szeretettel csináljuk! Úgyhogy remek volt a szóláncozás: mindig az adott szó utolsó hangjával kellett kezdeni a következőt. Megbizonyosodtam ugyanakkor arról, milyen rövid ideig tudja tartani a figyelmét egy feladaton. Körülbelül három szópár hangzott el, amikor is már eszébe jutott valami egészen más mesélnivaló - és természetesen ezt meg is osztotta velem. :-)

A lovasterápia 30 perce során általában több, kisebb, rövidebb ideig tartó gyakorlatot végzünk el, s közben gondosan ügyelek arra, hogy a mentális és a fizikális terhelést felváltva adagoljam. Így alapvetően sok sikert tud elkönyvelni magának bármelyik kis páciensem. A barkochba-szerűen elvégzett voltizsgyakorlatoknál igen változatos mozgáselemeket, illetve gyakorlatokat is kipróbált ("hideg"-"meleg" irányítgatásom mellett), és azt hiszem, nagyon élvezte.

A mai foglalkozáson megállapítottam még a fentiek mellett azt is, hogy előfordul jobb-bal tévesztése. A szógyakorlatoknál egyszer használt helytelen nyelvtani alakot: "evek" formában - ezt a segítségemmel "eszek"-re változtattuk.