Ennek a témakörnek a feldolgozásához a 4. foglalkozáson láttunk hozzá - amit egyébként a saját feljegyzéseimben mintaértékűnek minősítettem a kislány teljesítménye szempontjából! -, és egészen a 8. foglalkozásig épültek egymásra azok a gyakorlatsorok, amelyek lényegében ugyanazt a központi tartalmat dolgozták fel, csak más-más formában.
Az első alkalommal kis képkártyákat használtam, melyeken gyerekek és felnőttek alapérzelmei tükröződtek: öröm, szomorúság, düh stb. - kis lovasomnak pedig fel kellett ismernie őket. Ekkor jöttem rá, milyen fejlett a mimikája (és adekvát!), hiszen utánoztuk is a képeken látottakat. Egy igazi kis színésznővel van dolgom - erre nagyon jól lehet építeni! :-) Jutalomból (mert ebben a feladatban nagyon ügyesen teljesített) a foglalkozás végén labdáztunk (amit egyébként már nagyon várt, mivel korábban meghallotta, amint az anyukájának meséltem a labdázás lehetőségéről). Nagyon élvezte, és jelentős pozitívumként kell megemlítenem, hogy fixen szorította a lábával a ló oldalát, miközben a törzsével jobbra-balra forgott (az egyik oldalán ugyanis az anyukája, a másik oldalán én álltam, így dobáltuk hárman a labdát, lépésben vezetett lóval). Az is nagyon fontos és jelentős elem, hogy amikor nem sikerült elkapnia a labdát, illetőleg az leesett, nem akart utánaugrani/-vetődni! Ez egy ilyen súlyos hiperaktív gyerkőctől fantasztikus teljesítmény ám! :-)
Ennek örömére a következő alkalomra különböző színű kis labdákat vásároltam, melyekre ugyanazokat az érzelmeket rajzoltam, mint amiket az előző foglalkozáson a képekről megtanultunk. És: érzelemlabdákkal dobálóztunk! Sőt: megszeretgette a szomorú labdát, hogy ne legyen szomorú... (Fontos, hogy: mondanom sem kellett neki! Ezt pedig egyébként többször észreveszem... Mintha ezzel a kislánnyal valami csodálatos módon egymásra lennénk hangolódva. Néha még ki sem mondom a következő kérdésem, ő már megválaszolja... Hihetetlen...)
Már a negyedik lovasterápiás foglalkozáson egyértelműen látszódott, hogy az érzelmek kifejezése kezd koordinálódni nála. A Pazart is többször simogatta. Egyszer, amikor rácsapott a nyakára a kis kezével, hirtelen rámnézett és megszeppent arccal mondta: "nem azért ütöttem rá, mert bántani akarkom, csak a legyeket akartam elhessegetni róla"! :-) Már magától megfogta az én kezemet is, és nem akart elrohanni mellőlem. A foglalkozás végén így sétáltunk körbe a tanyán és nézegettük meg az állatokat. Imádja a kutyákat! Annyira szereti, hogy szinte nyúzza szegényt, húzza a fülét-farkát - még jó, hogy Morzsika még ezt is tűri (igen, van terápiás tacsink is - ezek szerint!:-)). Épp olyan, mint amikor engem szeret: annyira ölel, hogy majd' megfojt. Moro-reflex...
Az ötödik foglalkozáson, lépés közben egyszer csak megszólalt: "Vera néni, úgy szeretlek!" - és lehajolt, és átölelte a nyakamat...
Az érzelemgyakorlatokat még két foglalkozáson elővettük, ezeket a feladatokat - bár szerintem igen aranyosak - most nem részletezném. Esetleg annyit, hogy egyszer egy mesét lovagoltunk el, ahol különböző állomásokon jutalom-érzelempöttyöket gyűjtöttünk össze, a másik alkalommal pedig egy cipősdobozból fabrikált kis istállóba "vásároltuk" meg a különféle viselkedési formákat mutató pacikat - ekkor már átvittük az érzelmek kifejeződését a lovak világára. Utóbbi foglalkozással kapcsolatban íme még egy példa, ami remekül mutatja az érzelmek differenciálódásának alakulását: Miután elhelyeztük az "okos" és a "mérges" lovat a kis istállónkban, következett egy nagyon édes, hatalmasat ásító álmos paci képe. Amint vele is odaértünk és be akartam tenni a cipősdoboz-istálló lakói mellé, az én kis páciensem rendesen rámszólt: "jaj, ne tedd a mérges ló mellé!" Bizony, el kellett őket választanunk az okos pacival... :-)
Két hónap elteltével már a kis tacsit is sokkal finomabban simogatja, mint a kezdetekkor. A Pazarral kapcsolatban pedig külön kérése volt, hogy legközelebb fésüljük már meg a sörényét... (Esküszöm, nem viszem ki kócosan a lovamat!:-) Ezekre a kéréseire egyébként egy hét elteltével mindig emlékezik - de én is mindig betartom a neki tett ígéreteimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése