Úgy egy hónappal ezelőtt elkezdtünk ügetni. Hétről hétre figyelemmel lehetett kísérni, hogy ez az új mozgásforma hogyan oldja fel a testi, azon keresztül a lelki feszültségeket. Valami fantasztikus látvány/élmény. Az első egy-két alkalommal még olyan merev és ijedt arccal ült a lovon ez a kislány, hogy szó szerint úgy tűnt: teljesen belefeszül a feladatba. A harmadik ügetésekor ezek az arcvonások már feloldódtak. A következő héten már tökéletes testi oldottsággal, lazán, simulékonyan ült, s közben még mosolygott is! :-) Ezzel párhuzamosan történt, hogy kommunikációsan és érzelmileg is kinyílt. Vannak spontán megnyilvánulásai, magától elmesél nekem néhány dolgot, sőt, a legutóbb egy sokatmondó álmát is megosztotta velem... Haladunk! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése