A percepció fejlesztése

A mai alkalommal a verbális, a vizuális és a taktilis észlelés fejlesztésére helyeztem a hangsúlyt. Egyébként az időjárási körülmények, illetve a terepviszonyok miatt sem nagyon tudtunk egyebet tenni, mint valamiféle "beszélgetős" lovasterápiázást. A hosszú, fagyos és havas napok után hirtelen megérkezett extra enyhülés (némi eső kíséretében) elég nagy sártengert varázsolt... Sajnos még futószárzni sem lehetett - ez mondjuk inkább a Pazar állapotának köszönhető, akihez természetesen egész héten épp azokon a napokon volt időm kimenni, amikor esett az eső :-(, így hát nem mondhatni, hogy edzésben volna. A kevés lovaglómunka ebben az ősztől tavaszig tartó időszakban nem elég ahhoz, hogy maximálisan megbízható legyen (s ne ugorjon meg egy váratlan pillanatban futószárazás közben...). 

No, hát a beszélgetés az megy nekünk ezzel a kislánnyal, neki ugyanis be nem áll a szája. :-) Ez az egyik alapvető problémánk - már amennyiben a jelenség problémának tekinthető. De annak tekintett, hiszen ez a csapongása, oda nem figyelése a tanulási folyamatokban nagymértékben akadályozza őt. Viszont egyfajta fejlődést ebben a tekintetben is érzékelek a lovasterápiás foglalkozások során: már nem vándorol a figyelme  villanásszerűen egyik dologról a másikra, nem úgy ömlik belőle a szó, hogy minden második mondat valami teljesen új témát nyit - vagy legalábbis jóval kevesebb alkalommal. Szépen, folyamatosan elmesél egy történetet (pl. egy mesefilm tartalmát), kérdéseimre összefüggően válaszol (pl. mit kaptál karácsonyra?). 

A szóasszociációs feladatot most játszottuk vele másodjára. Ez valahogy nem akar összejönni. Szépen, odafigyelve meghallgatta a példát: mondok neked valamit (igyekszem kerülni, hogy "egy szót", ne zavarják a nyelvtani kifejezések), és te is mondj valamit, ami arról eszedbe jut; pl. ha én azt mondom, hogy zsömle, lehet, hogy te azt mondod rá, hogy kifli, én a kiflire mondhatom esetleg, hogy reggeli (mert szoktam kiflit reggelizni), neked meg erről eszedbe juthat pl. az, hogy kakaó. Kérdésemre, hogy megértette-e a feladatot, igennel válaszolt. Ennek ellenére most is csak addig jutottunk, mint a múltkorokban. Ha azt mondom, ló, akkor ő ugyanezt ismétli, csak valamilyen toldalékkal, pl. "én lovagolok". Nyelvészként itt egy kicsit megrekedtem, bevallom hősiesen. Legközelebb ezt még "kikalapáljuk"...

Viszont remekül ment a kitalálósdi: "látok valamit, ami..." kezdettel körülírtam egy környezetünkben lévő tárgyat, neki pedig ki kellett találnia, mire gondoltam. Fordítva is játszottunk, ő is nagyon ügyes volt a körülírásban. Szintén jól ment neki a bolondos történet ellenőrzése. Amikor valami hibát észlelt a mesémben, rá kellett vágnia, hogy "lárifári". Minden hibát helyesen észrevett. 

Továbbra is ügyes volt a voltizsgyakorlatokban, amiket képekről csináltunk - a sok kihagyás ellenére sem felejtette el őket. 

A taktilis érzékelés/észlelés gyakorlatában a hátára rajzoltam számokat - ezeket kellett kitalálnia. Persze, ez nagyon nehéz volt, mert sok a ruha rajtunk ilyenkor, nekem sem volt könnyű a kabáton keresztül (kesztyűs kézzel) a hátára rajzolgatni... Úgyhogy ez olyan felesbe sikerült - teljesen érthető módon. 

Ez utóbbi feladatot még ki fogjuk egészíteni, ami a mai alkalommal már nem fért bele az időnkbe. Nem sok matekozást tudok bevinni a foglalkozásokra (különösen most, télen...), de így érintőlegesen azért gyúrjuk ezeket a fránya számokat is, lehetőleg észrevétlenül, játékosan. Végül is úgysem ez az elsődleges küldetése a lovasterápiás munkának, hogy konkrétan a diszkalkuliát kezelje, hanem, hogy  az iskolai (gyógy)pedagógiai munkához adjon hozzá valamit, azt erősítse, könnyítse, stb. A legfőbb csapásirány ebben a tekintetben még mindig képlékeny egyébként nálam: a ritmus- és mozgásfejlesztéssel s a problémamegoldó gondolkodás fejlesztésével próbálkozom, de egyre hangsúlyosabb szükségét érzem a beszédfejlesztésnek is..., tehát valószínűleg továbbra is kombinálni fogok, csak túlságosan szétszóródni sem szeretnék... (Ez utóbbi mondatom némi hangos öngondolkodás lett volna... :-)