Rövidterápiás sikerélmény

Nagyon jó érzés végiggondolni az elmúlt kb. három hónapot. Foglalkoztam egy kislánnyal, akinek megkésett beszéd- és mozgásfejlődése miatt volt szüksége a lovasterápiára. Annyira bizonytalan egyensúllyal, gyenge mozgáskoordinációval kezdtünk... Több gondot okozott a koncentráció és a figyelem megtartása is. Aztán...

 

Gyönyörű példáját hozta ez a kislány annak, hogyan segít mindezeken a ló! És ehhez a heti egyszeri foglalkozások is elegendőnek bizonyultak. Szépen helyreállt az egyensúlya, sokat javult a mozgásügyessége (a nagy- és finommotorikát is beleértve). Ennek hétről hétre látható jeleit mutatta a mozgásos, rajzos, bábos stb. feladatok kivitelezése kapcsán. A voltizsgyakorlatok közül néhányat már lépés közben is önállóan csinál (pl. a malomgyakorlatot és annak részeit, a sarokülést, törökülést). 30 percen keresztül képes komolyan odafigyelni, együttműködni a lóval és a terapeutával. De ami még számomra is meglepő: a beszédprodukciója is sokat javult! És biztos vagyok benne, hogy nemcsak az én fülem szokott hozzá a pöszeségéhez, mivel a fejlesztési terveimben hétről hétre rögzítettem a tipikus hangképzési problémáit, így dokumentálva áll előttem, mennyivel tisztább, érthetőbb jelenleg a beszéde.

 

Most, az ősz beköszöntével befejeztük a közös munkánkat. Nem mondom, hogy nincs már mit fejleszteni: a mozgáskoordinációján, a szem-kéz koordináción, illetőleg a hangképzésén természetesen. Ugyanakkor olyan biztos alapokat kapott, amelyet (továbbra is így gondolom) a lovasterápia speciális hatékonyságának köszönhetünk. Kellemes érzésekkel bocsátom útjára, megérett arra, hogy lovasiskolai keretek között, egészséges társaival együtt, nyeregbe szállva tanuljon tovább lovagolni!

Pazar - mint viselkedéses és érzelmi tükör

Többször írtam már a blogban olyan helyzetekről, amikor a gyerekek saját érzéseiket, érzelmeiket vetítik rá a lóra - a Pazart ilyenkor "projekciós felületként" szoktam emlegetni. A projekció (kivetítés) azt jelenti, hogy a kliens olyan tulajdonsággal ruházza fel a lovat, ami valójában a sajátja - ám sokszor ezzel nem szívesen szembesül, esetleg nem is tud róla.

 

A mai terápia szemléletes példáját adta annak, hogyan képes a ló viselkedéses tükörként szembesíteni a hátán ülő pácienst saját cselekedeteinek (érzelmi) következményeivel. Ebben az esetben tehát nem kivetítésről van szó, de hasonló jelenségről, minekutána ilyenkor is a ló válik (mintegy ko-terapeutaként) bizonyos emberi tartalmak képviselőjévé. A 9 éves kisfiú kliensem magatartás- és viselkedésproblémái az utóbbi időben nagyon intenzívvé váltak, még a lovasterápiás foglalkozásokra is betolakodtak, ami azelőtt nem volt jellemző. Aktuálisan ezen a héten a Pazarral is akadtak gondjaim - nem tudom, a frontátvonulások voltak-e rá ilyen hatással, de minden edzésen ellenkezett, kibújt a feladatok alól, még a szeme állása is azt mutatta, hogy "csakazértse". Makacs és öntörvényű volt (még szerencse, hogy ez a terápiás foglalkozásokra nem tevődött át, épp csak engem tisztelt meg nyereg alatt a csökönyösségével). A terápia első perceiben kiderült, hogy a lovasa is hasonlóképp engedetlen magaviseletet produkált otthon, amiről még büszkén be is számolt nekünk (hogyan bosszantotta fel a nagymamáját, mintegy tesztelve őt, meddig bírja a strapát - hangos kacagás közepette előadva a történetet). Nos, mikor futószáras munkára került a sor, és Pazar hozta a formáját - iszonyú lusta volt, alig akart ügetni, ezért hát kapott a hátsójára az ostorral, mire szemtelen válaszul kirúgott egyet a belső hátsó lábával (nesze neked, ostor...) -, akkor a hátán ülő kis "viselkedészavar-csomag" igen ám csak meglepődött, amint a ritmikus mozgássor egy pillanatra megtört, megdobta egy kicsit a Pazar a fenekét, ami érthetően nem volt számára kellemes. Mi történt? - kérdezte. Hát, kérlek, rosszalkodott a Pazar! Mintegy heccből, vajon meddig bírod a strapát... Nos, milyen érzés ez neked? Elszégyellte magát...

 

Kivételesen: köszi, Pazi - de azért nem szeretnék ebből a hétből rendszert csinálni... :)